Csomagolóanyag: az újrahasznosítás aránya édeskevés!

A modern gazdaság elképzelhetetlen csomagolóanyag nélkül. Fontos lenne ezek sokkal szélesebb körű újrahasznosítása. Ha a mai világ összes csomagolóanyaga egyik pillanatról a másikra lebomlóvá és újrahasznosíthatóvá válna, az sem oldaná meg teljesen a problémát. Sajnos.

Csomagolóanyag újrahasznosítás – a csomagolás csak a modern kor mellékterméke

A csomagolóanyag kérdése korábban, mondjuk úgy 100-150 éve nem is létezett. Ám ma bármi, amit vásárolunk valamilyen csomagolóanyagban érkezik, legyen az műanyag vagy hatalmas energiával előállított, mondjuk jellemzően folyadékok csomagolására szolgáló, üvegcsomagolás. (A rengeteg energiát felemésztő üveggyártási csomagolások újrahasznosítása ma már egyre nehezebbé válik.) De vissza a lényegre: egy vidéki háztáji gazdaságban sokkal kevesebb csomagolóanyag keletkezik, hiszen az élelmiszeráruk szállítása és boltban kiállítása is elmaradhat így.

A modern gazdaság azonban elképzelhetetlen csomagolás nélkül. De mégis, mit tehetünk e nagy kényelem feláldozása nélkül? A csomagolóanyagokat megpróbáljuk lebomló, újrahasznosítható anyagokból készíteni. Ez önmagában nem jelent olyan óriási változást ha az emberiség összes hulladékát nézzük, de mégis: igen fontos lépés.

Nem árt azonban tisztán látni:

ha a mai világ összes csomagolóanyaga egyik pillanatról a másikra lebomlóvá és újrahasznosíthatóvá válna, az sem oldaná meg teljesen a problémát.

Ettől még természetesen nagyon fontos, hogy mindent megtegyünk a lebomló, újrahasznosítható csomagolások terjedése érdekében.

Elég, ha az óceánok elképesztő mértékűre duzzadt műanyag-szennyezésére vagy egy modern város vagy ország – ne adj’ isten egy fejlődő ország nagyvárosának – szemétlerakóira gondolunk. Még a szelektív hulladékgyűjtés ténye, gyakorlata is azt mutatja (látjuk mi is nap, mint nap), hogy a szemét legnagyobb részét a csomagolás teszi ki. A szelektív gyűjtés sokat segít, hiszen így a hulladék egy része újrahasznosíthatóvá válik, illetve a modern égetőművekben lényegében újrahasznosítható, mondhatjuk, hogy majdnem zöld hőenergiává alakítható.

Ezért minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, akár mint magánember, de társadalmi szinten is. Például adóemelés vagy más gazdasági ösztönzők formájában, hogy a nem lebomló csomagolások minél kisebb mértékben szennyezzék a környezetünket.

A csomagolóanyag probléma marad

A műanyagipar által okozott környezeti terhelés ugyanakkor továbbra is jelentős probléma marad. Az újrahasznosítás terén nagy előrelépéseket tettünk, de ezek a lépések eltörpülnek a probléma valódi mérete mellett.

Például, jó megoldásnak tűnhet az óceánokból különböző eljárásokkal kinyerni a műanyag szemetet, de ennek is van karbonlábnyoma és energiaigénye. A változásnak tehát a gondolkodásban kell megtörténnie. Egyrészt egyéni szinten, hiszen a szelektív hulladékgyűjtéssel valóban sokat tehetünk. De gondoljunk csak arra, hogy milyen a szelektív hulladékgyűjtés Dél-Amerikában, Afrikában vagy Ázsia legtöbb országában. Ott gyakorlatilag nincs, kivéve, hogy a szegényebb rétegek igyekeznek újrahasznosítani az értékes hulladékot.

A csomagolóanyag újrahasznosítás szélesebb körű megvalósítása csak akkor lehetséges, ha ez anyagilag is megéri az adott országnak, vállalatnak, vagy akár az adott háztartásnak. Tehát a csomagolás, a hulladék és a hulladékgyűjtés problémáját anyagi ösztönzők felől kell megközelíteni.

Végezetül pedig nézzük meg a hulladék újrahasznosítás alapjait

A hulladékokat a tankönyvi példa szerint (Wikipédia) a keletkezésük és tisztaságuk alapján különböztetjük meg egymástól. Így például megkülönböztetünk tiszta, kevert és szennyezett hulladékot. Szennyezett pl. a szelektíven gyűjtött műanyagba nem keverhető zsíros-olajos anyag, tiszta pl. a gyárban keletkező vágási hulladék.

A hulladék legnagyobb része (62%) csomagolásból származik. Ezt követik az építő-, autó- és elektronika iparból származó műanyagok 7, 5 és 4%-kal. Ennek kevesebb, mint fele kerül újrafelhasználásra.

Energiát a műanyag elégetésével nyernek, valamint más része másodnyersanyagként kerül felhasználásra.

A települési hulladékból a műanyag hulladék 35%-át hasznosították újra 2020-ban Magyarországon (lásd külső hiv.). A folyók ártéri, árvízi hulladékainak jelentős része szintén műanyag pl. a Bodrogon. Az újrahasznosítás fajtája a hulladék minőségétől függ, pl. tengeri hulladék újrafeldolgozva élelmiszeripari célra nem alkalmas. A műanyagok feldolgozhatóság szempontjából két nagy csoportra oszthatók, mint hőre lágyuló (termoplaszt) és hőre keményedő (duroplaszt) műanyagok. Mind a szennyezettség, mind a hőre való változás alapvetően befolyásolja a hulladék feldolgozhatóságát.

Újrahasznosítás folyamata

Megkülönböztetünk értéknövelő és értékcsökkentő újrahasznosítást. A műanyag hulladék szelektív válogatása, műanyagfajtánként való szétválogatása után, az eredeti termékhez szükséges alapanyagot lehet előállítani. Ez a hulladék értékét ismét eredeti alapanyag szintjére emeli. Ez a művelet a jelenlegi technikai felkészültséggel kb. 2-3-szor ismételhető meg. Ha a műanyag hulladékot vegyes műanyag hulladékként hasznosítjuk, pl. préselés után tégla gyártására, akkor az eredeti alapanyaghoz képest értéke csökken, de kiválthatunk vele fosszilis égetéssel gyártott terméket (pl. kisméretű téglát), vagy magát az égetéssel történő megsemmisítést. Új termékek előállítása az ÉMI közreműködésével történhet, a technológiák és termékek minősítésével.

Az újrahasznosítás főbb típusai:

• mechanikai újrafeldolgozás
• kémiai újrahasznosítás
• termikus hasznosítás
• biológiai hasznosítás

Nyitókép: Pixabay

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!