Már a lepkék is jelzik, hogy baj van az erdőkben
A legtöbben úgy gondolunk a lepkékre, mint a nyári rétek színes díszeire. Pedig ezek a törékeny rovarok sokkal többet árulnak el a környezet állapotáról, mint hinnénk.
Ha egy olyan faj, amelynek természetes élőhelye a fák hűvös lombkoronája, tömegesen jelenik meg a talaj közelében, az figyelmeztetés arra, hogy az erdőben valami megváltozott.
A lombkorona már nem nyújt menedéket
A boglárkalepkék családjába tartozó tölgyfalepke (Neozephyrus quercus) Magyarország tölgyeseinek egyik rejtőzködő lakója. Bár az ország számos pontján előfordul, a legtöbben soha nem találkoznak vele, hiszen szinte teljes életét a tölgyfák lombkoronájában tölti. Ott táplálkozik, pihen és keresi fel szaporodóhelyeit is.
Éppen ezért számít rendkívülinek, amikor ezek a lepkék nagy számban jelennek meg az erdei utak mentén vagy a talaj közelében.
A hazai természetvédelmi szakemberek az elmúlt évek egyre gyakoribb hőhullámai idején több alkalommal is megfigyelték ezt a szokatlan viselkedést. Egy-egy nedvesebb folton akár több tucat példány is összegyűlhetett.
A jelenség hátterében valószínűleg az áll, hogy a hosszan tartó forróság és az aszály miatt még a lombkorona sem biztosít elegendő hűvöst és párát. A lepkék ezért kénytelenek leereszkedni, hogy nedvességet találjanak, és elkerüljék a túlzott felmelegedést.
Az erdő egészsége apró jelekből is leolvasható
A lepkék különösen érzékenyen reagálnak a környezet változásaira, ezért a biológusok régóta bioindikátorként tekintenek rájuk. Egy-egy faj eltűnése, viselkedésének megváltozása vagy állományának csökkenése gyakran már jóval azelőtt jelzi az ökológiai problémákat, hogy azok az emberek számára is nyilvánvalóvá válnának.
Az IPCC legutóbbi jelentése szerint Európában egyre gyakoribbak a szélsőséges hőhullámok és az elhúzódó aszályos időszakok. Ezek nemcsak a fákat viselik meg, hanem az egész erdei ökoszisztémát. A kiszáradó talaj, a csökkenő páratartalom és a legyengülő növényzet hatással van a rovarokra, a madarakra és az emlősökre is.
A tölgyfalepke szokatlan viselkedése tehát nem önmagában érdekes, hanem azért, mert egy nagyobb folyamat része. Ha a lombkorona mikroklímája megváltozik, annak következményei végiggyűrűzhetnek az egész erdei táplálékhálózaton.
A vízhiány nem csak a lombokban jelentkezik
A Börzsönyből, Visegrádi-hegységből tűnnek el a patakok és szárad ki az erdő – ezt Selmeczi-Kovács Ádám, a Duna–Ipoly Nemzeti Park igazgatója mondta a Telexnek adott interjújában. Kiemelte, 2022-ben kezdődött el látványosan ez a folyamat, hogy gyakorlatilag a fő patakok, fő vízfolyások is kiszáradnak, eltűnnek, bevonulnak a kövek alá. Olyan fajta vízhiány jelent meg a hegységben, ami korábban nem volt ennyire látványos. Ugyanígy az elmúlt években történt meg először az, hogy június–július táján, tehát nyár közepén már őszi lombkoronát látunk a fákon.
„Gyakorlatilag a központi Börzsönyben, ha a Szén-patak völgyében körülnézünk, vagy a Nagy-Mána gerincéről letekintünk, mindenhol láthatók ezek a jelek. Olyan szárazság van, hogy az eredetileg októberben bekövetkező lombszíneződés már most megtörtént” – mondja a szakember.
Az erdőkben a legnagyobb probléma, hogy ha érkezik is csapadék, az szinte azonnal, sebesen elfolyik és nem marad a talajban, erről pedig az átgondolatlan fakitermelés és az erdészeti úthálózat tehet. A Duna–Ipoly Nemzeti Park próbál visszatérni egy olyan tájhasználathoz, ami megakadályozza a víz elfolyását. A Börzsönyben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben is különböző technikai beavatkozásokkal, lövészárokszerű medencéket hoznak létre, ahol vizes élőhelyek fejlődhetnek – ez pedig a kulcs a vízmegtartásban.
A kis vízfelületek a kétéltűek szaporodóhelyeként is működnek, vagy menedékhelyekként, illetve ivóhelyként bizonyos állatcsoportok számára.
Forrás: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Telex
Nyitókép: Magnific
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol az erdők kiszáradásáról!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
