A Velencei-tónak tényleg befellegzett? Friss fotók a kiszáradó tóról

A Velencei-tó vízszintje ismét aggasztóan alacsony, és a jelenlegi adatok alapján a tó újra kritikus nyár elé nézhet. Az aszályos időszakok egyre gyakoribbá váltak, a csapadék mennyisége évek óta elmarad az átlagtól, miközben a párolgás üteme egyre intenzívebb.

Emiatt ismét előkerült a kérdés: vajon a Velencei-tó hosszú távon is megőrizhető, vagy természetes folyamatok sodorják a kiszáradás irányába?

Egyre gyorsabban fogy a víz

A tó az idei szezont körülbelül 80–82 centiméteres vízállással kezdte, május 22-én azonban már csak mintegy 66 centimétert mutattak a mérések. Április végén még 72–73 centiméter körül állt a vízszint, tehát néhány hét alatt több centiméteres csökkenés következett be.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a Velencei-tó vízgyűjtő területe maga is aszályos térség. Eötvös Pál Árpád, Gárdony polgármestere az InfoRádiónak úgy fogalmazott: az előrejelzések alapján nem látszik jelentős csapadék, miközben

a tó két víztározója jelenleg gyakorlatilag üres.

Nyári időszakban a párolgás különösen jelentős tényező. A szakemberek szerint egy hét alatt akár 3 centiméter víz is eltűnhet a Velencei-tóból, komolyabb kánikulában pedig havi 20–25 centiméteres vízveszteség sem kizárt. A Magyar Országos Horgász Szövetség Velencei-tavi kirendeltségének vezetője, Pálinkás Imre szerint a jelenlegi 66 centiméteres vízállás már tavasszal is kritikusnak számít, miközben a legnagyobb vízveszteség még csak ezután következik.

A mérések kezdete óta a legalacsonyabb vízállást 2022 szeptemberében regisztrálták, akkor 53 centiméterre süllyedt a tó vízszintje. A jelenlegi tendencia alapján ennek a szintnek az elérése idén akár jóval korábban is bekövetkezhet.

A vízpótlás valóban megoldás?

A felmerülő javaslatok többsége mesterséges vízpótlást szorgalmaz. Mivel a környező vízbázisok nem képesek elegendő vizet biztosítani, gyakorlatilag csak a Duna jöhetne szóba. A tervek között szerepeltek korábban csatornás megoldások, az Ercsi környéki szűrt vízbázisok bővítése, vagy akár Komárom felől érkező rendszerek kialakítása is.

A becslések szerint egy dunai összeköttetés több milliárd forintos beruházás lenne, amely kizárólag állami finanszírozással valósulhatna meg. A kérdés azonban ennél összetettebb: szükség van-e egyáltalán mindenáron vízpótlásra?

A Velencei-tó nem „meghibásodott”: a kiszáradás természetes folyamat

A Velencei-tó úgynevezett sztyepptó. Ezek a sekély tavak természetes módon rendkívül érzékenyek az éghajlati változásokra: vízszintjük jelentős ingadozást mutathat, és történelmileg előfordult teljes vagy részleges kiszáradásuk is.

A jelenlegi közbeszédben a vízpótlást gyakran a tó megmentéseként emlegetik, valójában azonban sok szakértő szerint ez elsősorban társadalmi és gazdasági – különösen turisztikai – igény. A tó körül jelentős üdülőövezet, strandhálózat és ingatlanfejlesztési infrastruktúra épült ki, amely állandó vízszintet feltételez.

Ökológiai szempontból ugyanakkor a természetes vízszint-ingadozás nem rendellenesség.

A Velencei-tó történeti források szerint korábban is jelentősen visszahúzódott. A 19. század második felében – különösen az 1860-as évek aszályos időszakaiban – a tó területe drasztikusan lecsökkent, egyes részei időszakosan teljesen kiszáradtak. A jelenlegi állapotot tehát nem lehet kizárólag katasztrófaként értelmezni: részben egy természetes tódinamika része is lehet.

Mi történik ilyenkor az élővilággal?

A Velencei-tó kiszáradása nem jelenti automatikusan az élővilág teljes pusztulását, de jelentős átrendeződést okozhat. A nyílt vízi halállomány számára az alacsony vízszint komoly veszélyt jelent. A kisebb víztömeg gyorsabban felmelegszik, csökken az oldott oxigén mennyisége, ami tömeges halpusztulásokhoz vezethet – ahogyan ezt 2021-ben már láthattuk.

Más élőlények viszont alkalmazkodtak a szélsőséges ciklusokhoz:

a nádasok egy része kifejezetten profitálhat az időszakos visszahúzódásból;
sok vízimadár új táplálkozóhelyeket találhat az iszapos területeken;
számos gerinctelen faj petékkel vagy nyugalmi állapotban képes túlélni az átmeneti száraz időszakokat.

Az ember által kialakított tóhasználat – strandok, kikötők, horgászat – ugyanakkor kevésbé tolerálja az ilyen változásokat.

Tényleg eltűnhet a Velencei-tó?

Teljes és végleges eltűnésről jelenleg nem beszélnek a szakemberek. A klímaváltozás azonban valószínűleg gyakoribbá és hosszabbá teszi a szélsőséges vízhiányos időszakokat.

A valódi kérdés talán nem az, hogy „megmenthető-e” a Velencei-tó, hanem az, hogy milyen tavat akarunk fenntartani a jövőben: egy természetes, időnként szélsőségesen változó sztyepptavat, vagy egy mesterségesen stabilizált vízfelületet, amely elsősorban turisztikai és rekreációs célokat szolgál.

Fotók: green.hu – 2026. május 25.

Írja meg Facebook oldalunkra, Ön tart a Velencei-tó kiszáradásától!

https://www.facebook.com/greenponthu/