Az amerikai olajóriások az EU-s társaiknál jobbak?- Green.hu

Az olajóriások a zöld átmenetben a tengerentúlon jobb helyzetben vannak: például az ExxonMobil és a Chevron ugyanis sokkal aktívabbak. Pontosabban jobb stratégiával képesek a kibocsátások csökkentésére, mint az európai BP vagy a Shell, azaz a legnagyobb uniós versenytársaik.

Az olajóriások a fenntartható energia felé történő globális átállás, azaz a zöld átmenet során az amerikaiak, mint például az ExxonMobil és a Chevron, meglepően nagy szerepet játszhatnak európai társaikhoz képest, mint például a BP és a Shell. Bár az utóbbiakat gyakran haladóbb szelleműnek tekintik a megújuló energiák iránti elkötelezettségük miatt, számos kulcsfontosságú tényező arra utal, hogy az amerikai cégek végül összességében mégis jóval nagyobb hatással lehetnek a zöld átmenetre, EU-s versenytársaik pedig rossz stratégiák mentén próbálkoztak a zöldítéssel az elmúlt években – írta még a nyáron a Theconversation.com portál.

Az energiaátmenet ugyanis sajnos egyáltalán nem halad olyan jó ütemben, hogy mérsékelje a klímaváltozás hatásait. A Shell részvényesei nemrég arról döntöttek, hogy lelassítják a brit olajóriás klímavédelmi célkitűzéseit. A Shell eredetileg azt tervezte, hogy 2030-ra 20 százalékkal, 2035-re pedig 45 százalékkal csökkenti „nettó szén-dioxid-intenzitását”, de most már csak 15-20 százalékos csökkentést céloz meg 2030-ra, és a 2035-ös célt már ki sem jelölték (egyelőre).

Az olajóriások nem tudják, hogy milyen ütemben halad majd a zöld fordulat

A Shell vezérigazgatója, Wael Sawan a részvényeseknek azt mondta, hogy ezt az „átmenet változásának ütemével kapcsolatos bizonytalanság” indokolta. A BP is visszafogja a klímacélokat, annak ellenére, hogy korábban ez a nagyvállalat az iparág egyik éllovasa volt a zöld prioritások terén.

E változások egyik fontos magyarázata az, hogy a világ fosszilis tüzelőanyagok iránti igénye folyamatosan növekszik, ami a fejlődési szükségleteket és a népességnövekedést tükrözi a globális délen, valamint azt, hogy a kormányok nem tudják tartani a net zero kibocsátási célokat. Az olajigény várhatóan eléri a 103 millió hordót naponta 2024-ben, szemben a 2019-es 100 millióval és az egy évtizeddel korábbi 85 millióval. 2025-re pedig várhatóan meghaladja a 104 millió hordót.

Az amerikai nagy cégek – mint a Chevron, a ConocoPhillips és az ExxonMobil – jobban előrelátták ezt a „csapdát”, mint európai társaik, például a Shell, a BP és a TotalEnergies. Az amerikaiak merészebb előrejelzései alapján más megközelítést választottak az energiaátmenet során, előtérbe helyezve termékeik dekarbonizálását ahelyett, hogy a megújuló energiaforrásokba és a kapcsolódó tiszta technológiákba diverzifikáltak volna, mint az európaiak.

A környezetvédelmi aktivisták páriákként kezelik az amerikai nagyvállalatokat, amiért nem hajlandók visszafogni alapvető üzleti tevékenységeiket. Az aktivisták alig fogadják el az európai nagyvállalatokat, de úgy tűnt, egyértelmű, hogy azok diverzifikációs erőfeszítései jobban hozzájárulnak az energiaátmenethez, mint az amerikaiaké. Ez azonban vitathatónak tűnik.

Több lábon állj, vagy nem éled túl!

Ha azt hisszük, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iránti keresletet a kormányok klímapolitikái érdemben csökkentik, akkor félreértjük a helyzetet – fogalmaz a portál. Ehelyett az olajóriások túlélésért folytatott harcban találják magukat. Azt kockáztatják, hogy milliárd dollár értékű „beragadt eszközök és befektetések” maradnak a könyveikben, mint például olajtartalékok és termelési infrastruktúrák, amelyek értéke azonban hosszabb távon akár össze is omolhat.

Ráadásul számos európai és észak-amerikai politikai döntéshozó és klímavédő szervezet régóta ezt az álláspontot képviseli, olyan mutatókat használva, amelyek rangsorolják ezeket a multikat az átmenetre való, állítólagos felkészültségük alapján. Azonban a nap-, és szélenergia lenyűgöző növekedése ellenére a világ energiájának 55 százalékát továbbra is olaj és gáz biztosítja, további plusz 27 százalékot pedig a rendkívül szennyező szén. Ez a nagy helyzet…