Az aszály nem ismer határokat: globális összefogást sürget a klímaváltozás

A vízhiány egyre több ország közös problémája, ezért a válságkezelés helyett nemzetközi együttműködésre, megelőzésre és hosszú távú alkalmazkodásra van szükség.

A klímaváltozás hatásai nem állnak meg az országhatároknál. A hőhullámok, az egyre tartósabb aszályok és a vízkészletek csökkenése olyan összetett problémákat okoznak, amelyekre egyetlen ország sem képes önmagában tartós választ adni. A következő évek egyik meghatározó kérdése ezért az lehet, hogy az államok mennyire képesek összehangolni vízgazdálkodási, környezetvédelmi és alkalmazkodási intézkedéseiket.

Erre hívta fel a figyelmet Kuslits Béla helyettes államtitkár az ENSZ Elsivatagosodás Elleni Küzdelemről szóló Egyezménye (UNCCD) Ulánbátorban megrendezett COP17 konferenciáján.

Mint hangsúlyozta, az aszállyal kapcsolatos problémák sokasága és összetettsége azt mutatja, hogy a reaktív válságkezelés helyett sürgősen meg kell erősíteni a megelőzést, a felkészültséget és a hosszú távú ellenálló képességet.

Magyarország helyzete jól példázza, miért nélkülözhetetlen ehhez a nemzetközi összefogás. Felszíni vizeink 95 százaléka az országhatárokon kívülről érkezik, így vízbiztonságunk szorosan összefügg a környező országok vízgazdálkodásával és a Duna-medence egészének állapotával.

A vízbiztonság közös ügy

A kihívás ráadásul egyre sürgetőbb. Magyarország kétharmada súlyos mezőgazdasági aszállyal küzd, miközben a nagyobb folyók és tavak rekordalacsony vízszintjeinek következményei messze túlnyúlnak az agráriumon.

A vízhiány a folyami közlekedést, az energiaellátást, az ipart, az ökoszisztémákat és a közüzemi vízszolgáltatást egyaránt érintheti.

Az alkalmazkodás egyik kulcsa ezért a vízkészletek határokon átnyúló, integrált kezelése. Magyarország a szomszédos államokkal kétoldalúan, a Duna-medence országai között, az Európai Unióban és az ENSZ keretein belül is részt vesz a vízügyi együttműködésben. Ebben fontos nemzetközi keretet jelent az ENSZ Vízügyi Egyezménye is.

A nemzetközi koordináció mellett helyi és országos intézkedésekre is szükség van. Magyarország kiterjedt aszálymegfigyelési és korai figyelmeztetési rendszerekkel támogatja az időben történő beavatkozást, míg a „Vizet a tájba!” program a vízvisszatartás javítását és a természeti területek ökológiai vízutánpótlását helyezi előtérbe.

A klímaváltozással járó vízügyi kockázatok mérséklése azonban végső soron csak akkor lehet eredményes, ha a nemzeti intézkedések egy szélesebb nemzetközi rendszerbe illeszkednek. A kutatási eredmények és bevált gyakorlatok megosztása, az ágazatok közötti együttműködés és a közös vízkészletek összehangolt kezelése egyre kevésbé választás kérdése. Az aszály nem ismer országhatárokat – ezért az ellene való felkészülés sem érhet véget azoknál.

Forrás: Élő Környezetért Felelős Minisztérium
Nyitókép: Magnific

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/