Hazai energiatároló megoldás debütált a Planet Budapesten

Egy véletlen laboratóriumi hiba nyomán született meg az a hazai fejlesztés, amely mérgező anyagok és vízpazarlás nélkül képes megduplázni az energiatároló megoldások kapacitását. Ha siker lesz, e találmány hazánkat a zöld átállás egyik fontos motorjává teheti.

HIRDETÉS

Az anyagunk az energiatároló megoldásokról szól, amely a zöld átállás egyik alapja, de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük ott, hogy a Vasúttörténeti Parkban idén újra megrendezett Planet Budapest kiállításon az impozáns látvány magával ragadó. Jó látni, hogy a rendezvény modern, interaktív terei biztosan megszólítják a fiatalabb generációkat is, sikeresen közelebb hozva hozzájuk a környezettudatos gondolkodást és a fenntarthatóság mindennapi fontosságát. Ezen a helyszínen mutatták be

azt a hazai innovációt is, amely akár a globális zöld átállásra is hatással lehet.

A Planet Budapest 2026 killításhoz kapcsolódó szakmai konferencia második napjának nyitó előadásán Áder János korábbi államfő, ma a rendezvényt jegyző Kék Bolygó Alapítvány kuratóriumának elnöke, egyszerűen, de plasztikus módon rávilágított egy rendkívül lényeges problémára:

a Föld energiaigénye háromszor olyan gyorsan nő, mint maga a népesség.

Ebben a versenyben Magyarország elképesztő statisztikákat produkált a megújulók terén. Míg 2010-ben mindössze 2 MW naperőművi kapacitásunk volt, 2025 végére ez a szám elérte a 8300 MW-ot, ami több mint négyezerszeres növekedést jelent röpke másfél évtized alatt.

Bár joggal lehetünk büszkék arra, hogy a napenergia 29 százalékos részarányával az EU-ban elsők vagyunk, ennek a sikernek ára van. A villamosenergia-hálózatnak meg kell birkóznia azzal a közel 2000 órányi „sötét szélcsenddel”, amikor sem a nap nem süt, sem a szél nem fúj, így a megújulók alig termelnek áramot. Ezen a ponton lépnek be a képbe az elengedhetetlen energiatároló megoldások.

Planet Budapest 2026 kiállítás – fotó: Green.hu

Energiatároló, mint geopolitikai fegyver

Bár a korszerű energiatároló-előállítás ma komoly geopolitikai fegyver, a technológia gyökerei a tizenkilencedik századig nyúlnak vissza. Érdekesség, hogy 1900-ban az USA-ban több elektromos autó futott, mint benzines, sőt, a Magyar Királyi Posta is üzemeltetett 35 elektromos tehergépkocsit, méghozzá egészen 1963-ig. A belső égésű motorok uralmát végül Henry Ford T-modellje és az elektromos önindító hozta el, hosszú időre parkolópályára téve a villanyhajtást. Ma azonban a klímaválság árnyékában már nincs visszaút.

Kínában már 25 millió elektromos autó és 400 millió e-robogó fut, míg az európai gyártók hozzájuk képest is jelentős késésben vannak. Az iparág jelenleg hat szempont mentén versenyez: energiasűrűség, biztonság, ár, környezetvédelem, tartósság és adaptálhatóság. Eddig senki nem tudta ezt a hat feltételt egyszerre kipipálni – egészen mostanáig, amikor egy magyar cég vitte próbagyártásig az új technológiát.

Magyar válasz az energaitároló kihívásokra

Vida Ádám, az ONLi projektet fejelsztő Edortech Kft. vezetője, illetve a Bay Zoltán Kutatóintézet igazgatója új megközelítést vázolt fel. Míg a világ az energiatárolók pozitív pólusának (katód) fejlesztésével volt elfoglalva, a magyar csapat a negatív pólusra (anód) fókuszált. Tizenöt év munkájával a projektet a kis szériás, tesztüzemi gyártásig vitték, jelenleg pedig elindult a nagyobb üzem kialakítása.

A fő cél, hogy három éven belül a nemzetközi piacon is értelmezhető méretű, évi ezertonnás kapacitást hozzanak létre.

A jelenlegi lítiumion-technológia grafitport és ragasztót használ, ami korlátozza a kapacitást, a mérgező oldószerek és a hatalmas vízigény miatt pedig rendkívül környezetszennyező. A magyar kutatók elegánsan kikerülték a grafitot és a szilíciumot.

Mit tud a hazai ONLi-anód?

A technológia legnagyobb vívmánya, hogy cellaszinten képes megduplázni a töltéskapacitást. Ez a végfelhasználók és a bolygónk számára is radikális változás: azonos méret mellett kétszeres hatótávolságot biztosít az e-járműveknek, vagy fele akkora méret és súly mellett nyújtja a megszokott teljesítményt, drasztikusan kímélve a nyersanyagkészleteket.

Az innováció alapja egy egyedülálló, „fém a fémen” elven működő elektrokémiai eljárás, amely végleg szakít a pazarló hagyományos folyamatokkal. A magyar szabadalom során a speciális ónötvözet közvetlenül, tisztán és homogén módon épül rá a rézfóliára. Ezzel megspórolják a környezetszennyező oldószereket és a gigantikus, energiafaló szárítókemencéket.

Energiát és vizet spórol, nincsenek veszélyes anyagok

A folyamat energiaigénye így 20–45 százalékkal alacsonyabb a hagyományos eljárásokhoz képest. A vízfelhasználás pedig szintén elhanyagolható: a megszokott irdatlan mennyiségek helyett mindössze néhány deciliter óránként! Az eljárás a meglévő gigagyárak infrastruktúrájába különösebb átalakítás nélkül, könnyen beilleszthető, így elhárulnak az akadályok a globális adaptáció elől. Kiemelték: nem komplett energiatárolókat, csupán egy alapvető fontosságú alkatrészt gyártanak majd, gyakorlatilag minimális környezetszennyezési kockázattal.

Hogyan lelt a megoldásra a magyar kutató?

A fejlesztés története is izgalmas: az igazi áttöréshez egy 2013-as, elvben elrontott kísérlet vezetett, amikor egy gombnyomás véletlen elmaradása mutatta meg a helyes utat az ónötvözet stabilizálásához. Bár a piacon brutális árháború zajlik, a hazai innováció iránt óriási a valós érdeklődés. Egy nagy amerikai autógyártó már kért tesztelésre az anódból, és a legnagyobb energiatároló-gyártó, a CATL is elismerte az irány helyességét a jövő technológiáiban. Az évtized végére felépülő hazai üzem a tervek szerint nem egy egyszerű összeszerelő sor lesz: saját bázisról, a szellemi tulajdont itthon tartva kívánják kiszolgálni a világpiacot. Bánki és Csonka porlasztója után ismét a világhírnév kapujában állunk: Magyarország ezzel a zöldátállás egyik legfontosabb globális motorjává válhat.