Hogyan lesz elég élelmiszer mindenkinek, ráadásul fenntarthatóan?

Az Élelmezési Világnap arra emlékeztet, hogy a jövő élelmezése nem csupán a megtermelt élelmiszer mennyiségén múlik. A termőföld védelme, a fenntartható gazdálkodás, a tudatos vásárlás és az élelmiszer-pazarlás visszaszorítása egyaránt fontos szerepet játszik abban, hogy hosszú távon is elegendő és jó minőségű élelmiszer kerüljön az asztalunkra.

Október 16-án, az Élelmezési Világnapon érdemes egy pillanatra megállni a mindennapi bevásárlás és ételkészítés közben, és feltenni egy egyszerűnek tűnő kérdést: vajon hogyan tudunk elegendő élelmiszert biztosítani egy növekvő népesség számára úgy, hogy közben a természet erőforrásait se merítsük ki? A válasz jóval összetettebb annál, mint hogy egyszerűen többet kell termelnünk.

Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) szerint az élelmezésbiztonságot nem lehet kizárólag a terméshozamok alapján megítélni. Az is számít, milyen módszerekkel műveljük a földeket, mire használjuk fel a megtermelt növényeket, és végül mennyi élelmiszer jut el valóban a fogyasztókhoz.

Nem mindegy, mi kerül a földbe – és a tányérunkra

Az élelmiszer-termelés egyik legfontosabb kérdése a termőterületek hatékony felhasználása. Étkezési szokásaink ezen a téren is sokat nyomnak a latban. Ha étrendünkben nagyobb szerepet kapnak a növényi eredetű élelmiszerek, és kevesebb, emberi fogyasztásra is alkalmas növényt használunk fel állati takarmányként, mérsékelhető az élelmiszer-termelés földigénye.

Ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanúgy kell étkeznie. Inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy az élelmiszer-rendszer egészét érdemes vizsgálnunk: nemcsak azt, mennyi terem, hanem azt is, hogyan hasznosítjuk a rendelkezésünkre álló erőforrásokat. A termesztés módja szintén meghatározó. A termőtalaj termékenysége, a tiszta víz és a mezőgazdasági területek élővilága nélkül a termelés hosszú távon is veszélybe kerülhet.

Bio vagy hagyományos?

Az ökológiai gazdálkodás olyan szabályozott termelési rendszer, amely a természetes folyamatokra, a helyi erőforrásokra, a vetésforgóra és a talaj termékenységének megőrzésére épít. Korlátozza a szintetikus növényvédő szerek és műtrágyák használatát, a szabályok betartását pedig ellenőrzik és tanúsítják. Gyakori ellenérv, hogy az ökológiai gazdálkodásban általában alacsonyabbak a terméshozamok. A különbség valóban létezik, mértéke azonban növényenként és termesztési körülményenként változik.

Egy több évtizedes nemzetközi tartamkísérlet eredményei szerint az ökológiai rendszerek vetésforgóra vetített terméshozama a hagyományos rendszerek hozamának mintegy 80–85 százaléka volt.

Eközben körülbelül 60 százalékkal kevesebb külső nitrogénbevitelt és 92 százalékkal kevesebb növényvédő szert használtak.

Ezek az adatok egy konkrét kutatási eredményre vonatkoznak, nem minden gazdaságra érvényes, általános arányok. Dr. Drexler Dóra, az ÖMKi ügyvezetője szerint ezért nem pusztán a termelés növelése a cél, hanem az is, hogy egészséges élelmiszereket állítsunk elő a természeti erőforrások megóvása mellett.

Egy szelet kenyér története a földeken kezdődik

Október 16-a a kenyér világnapja is, így aligha találhatnánk hétköznapibb és beszédesebb példát az élelmiszer-rendszer működésére. Egy vekni kenyér mögött ott van a gabonafajta kiválasztása, a talaj előkészítése, a növények gondozása, a betakarítás, az őrlés és a sütés.

Az ökológiai gabonatermesztésben a változatos vetésforgó, a szerves tápanyag-utánpótlás és a megelőzésre építő növényvédelem kap hangsúlyt. A klímaváltozás miatt pedig egyre fontosabb annak vizsgálata, mely gabonafajok és -fajták képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez.

Az ÖMKi kutatásai ezt a célt szolgálják, frissített bio gabona- és ősgabona-terméktérképük pedig a hazai biolisztek és az ezekből készült termékek megtalálásában segíti a vásárlókat.

És mi kerül (még mindig) a kukába?

A fenntartható élelmezés egyik legnagyobb kihívása az élelmiszer-pazarlás. A Nébih 2025-ös felmérése szerint Magyarországon fejenként évente 20,8 kilogramm élelmiszert pazarolnak el a háztartások. Ebből közel három kilogrammot tesznek ki a pékáruk.

Pedig néhány apró változtatással sokat tehetünk a pazarlás ellen: tervezzük meg a bevásárlást, vásároljunk annyit, amennyire valóban szükségünk van, tároljuk megfelelően az élelmiszereket, és használjuk fel időben a maradékokat. A kenyeret például lefagyaszthatjuk, a kissé megszáradt darabokból pedig pirítós vagy zsemlemorzsa készülhet.

Az Élelmezési Világnap legfontosabb üzenete, hogy a jövő élelmezése közös ügyünk. A gazdálkodók felelőssége a természeti erőforrások megőrzése, a kutatásé a fenntartható megoldások fejlesztése, a miénk pedig az, hogy tudatosabban vásároljunk és kevesebb élelmiszert pazaroljunk el.

Forrás: ÖMKi
Nyitókép: Magnific