Karbonadót, méghozzá azonnal, így talán megmenthetjük a Földet!

Karbonadót szorgalmazok azonnal. Nem várom, hogy népszerű leszek ezzel, mivel e javaslat ellentmond a jólétünknek, kényelmünknek és az elmúlt évtizedek, sőt több mint egy évszázados gazdasági növekedésünknek, valamint a tudományos és technológiai fejlődésünknek.

A karbonadót követelő fenti sorok után azonban hangsúlyoznom kell: magánvéleményt mondok, de úgy látom, hogy szerintem csak radikális intézkedésekkel lehet hatékonyan csökkenteni a globális szennyezést, amelyet jelenleg a Föld nyolcmilliárd lakója okoz.

Önként nem fogunk lemondani a kényelemről; hideg vagy esős napokon nem váltunk biciklire, hogy A-ból B-be jussunk, ha csak karbonadót nem kell majd fizessünk. A repülős utazások kényelméről és a világ felfedezésének vágyáról sem mondunk le egykönnyen…

Mindezt annak ellenére tesszük, hogy tisztában vagyunk vele, milyen jelentős szén-dioxid kibocsátást és karbonlábnyomot hagyunk magunk után egy repülőúttal. Vigasztalódunk azzal a gondolattal, hogy ha mi nem utaznánk, a repülő többi 190 vagy 250 utasa így is útnak indulna. Sajnos ez a megállapítás igaz.

Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra, hogy jelentős,

radikális változásokat csak akkor érhetünk el, ha drasztikusan emelkednek az árak: a repülőjegyek, üzemanyagok, fűtőanyagok és műanyagok költségei a jelenlegi sokszorosára nőhetnek, amennyiben a világ a mainál is szélsőségesebb időjárási anomáliákat él meg.

Karbonadót vagy csak áremelést hoz a távolabbi jövő?

A globális, várhatóan igen jelentős áremelkedés a következő évtizedekben meglátásom szerint minden olyan termékre vonatkozik, amelynek előállításához energia szükséges; minél több energia kell hozzá, annál magasabb az ára. Egy korábbi cikkünkben már kifejtettük, hogy a probléma az, hogy az energia ma relatíve olcsó. Ha visszatekintünk a múltba, például szüleink, nagyszüleink vagy dédszüleink idejére, amikor a modern társadalom még csak kezdeti stádiumban volt, láthatjuk, hogy az energia – különösen az erőművek által nagy mennyiségben termelt energia – nem volt kifejezetten olcsó. Ez nem a legjobb összehasonlítás, de mégis sokat elmond. Vegyük például a 1920-as éveket, körülbelül száz évvel ezelőtt, és próbáljuk megbecsülni, mennyibe került egy kilowattóra elektromos áram akkor, mai pénzértéken számolva. Álljunk meg egy pillanatra, és engedjük meg Önnek, a kedves olvasónak, hogy találgasson: vajon mennyibe kerülhetett az elektromos áram akkortájt?

Mennyi is volt az annyi? Az elektromos energia 100 éve luxuscikk volt!

Amikor az elektromos áram elterjedni kezdett Magyarországon, a helyzet egészen más volt, mint ma. Nem titkolózunk tovább: régi újságcikkek alapján kiszámoltuk, hogy akkoriban a városokban külön-külön működtek az erőművek, és még nem létezett országos villamosenergia-hálózat. Mai forintban számolva egy kilowattóra áram akkor több mint 2 ezer forintba került, szemben a jelenlegi 70 forintos árral. Még a legdrágább elektromos tartóoszlopon sem emelkedik 300, 400 vagy 500 forint fölé egy kilowattóra áram ára. A száz évvel korábbi áram-ár így több mint négyszerese, közel ötszöröse annak, ami  most a legdrágább áram, pedig ez karbonadót még nem is látott, csak sok támogatást.

Akkor az elektromos autók álom kategóriába tartoztak, akkuval próbálkoztak járművet hajtani, de sokra nem mentek vele az akkori technológiai színvonalon, nemhogy általánosan elterjedtek volna az e-autók, legfeljebb a villamos vasutak, később a trolik. A vasalók is faszénnel működtek, és a mikrohullámú sütő helyett a gáztűzhely számított modernek anno, és bár az első elektromos mosógép 120 éves, elterjedtnek legfeljebb Amerikában volt nevezhető a mai elektromos mosógépek elődjei és az ipari gépek is elsősorban gőzzel, esetleg dízelmotorral működtek.

Ha karbonadót hozunk, újra luxus lesz az áram?

Az elektromos áramot így főként csak luxuscikknek tekintették tehát, és az „ultramodern” villanyvilágításra használták, hogy ne kelljen esténként petróleum lámpával vagy gázlámpákkal világítani. Ez tehát teljesen más kor volt, ahol az ár-arányok is egészen másképp alakultak, így nem meglepő, hogy az elektromos áram akkoriban drága volt.

Egy későbbi cikkben érdemes lesz még visszatérni arra is, hogy a tűzifa ára ma magas-e egyáltalán, összehasonlítani a 100 évvel ezelőttiekkel. És bár pár év alatt a tüzelőárak is jelentősen emelkedtek, ami sokakban rossz érzést kelt, ám amikor meglátják a fa régi árait, feltehetően elgondolkodnak a mai jóléten, kényelmen.

Az élelmiszer is energiából van

Vegyük például az élelmiszerárakat. Ne feledjük, hogy az élelmiszerek modern előállítása rendkívül energiaigényes és környezetszennyező folyamat, talán az élelem is karbonadót igényel?

Nagy környezetterhelése ellenére az élelmiszer viszonylag olcsó, mivel a fosszilis energiát és a gépeket felhasználva készül a legtöbb élelem. Mondjuk egy traktor vagy egy kombájn egy nap alatt sokkal több földet képes megművelni, és több gabonát betakarítani mint amennyit őseink kézi eszközökkel, mint a kapa, kasza vagy sarló, meg tudtak művelni – nem csak Magyarországon, hanem világszerte.

A probléma lényege, hogy

amíg a fosszilis energia olcsó marad, addig az emberiség korlátlanul fogja azt felhasználni.

Ez igaz még akkor is, ha egyes fejlett országok, például Észak- vagy Nyugat-Európában, jelentős erőfeszítéseket tesznek a kibocsátás csökkentésére, és ezek látványosnak tűnő eredményekkel járnak. Végül is a jelenlegi helyzetben az üzemanyag, a földgáz, valamint ezek felhasználásával előállított mezőgazdasági és ipari termékek, illetve egyéb szolgáltatások vásárlása marginális vagy filléres költséget jelent a széles tömegek számára.

A Föld megóvása úgy tűnik, csak súlyos karbonadót bevezető államok segítségével, vagy egyfajta új hiperinfláció által érhető el, ami azonban visszaszorítaná az emberiséget a nagyszüleink, dédszüleink vagy akár csak a szüleink idejében megszokott szerényebb, szegényesebb, egyúttal takarékosabb életmódra. Valóban keserédes kilátások ezek. Azt persze senki sem tudja, hogy 3-5-10, vagy esetleg 20-40 évünk van még addig. Lehet, hogy az sem segít sokat, ha sok karbonadót vetnek ki a világ kormányai.

Nyitókép: Unsplash