Karbonadó: ez lenne a megoldás, csak senki sem akarja

Globális karbonadó bevezetést javaslom, minél előbb! Bár tisztában vagyok vele, hogy ezzel aligha leszek népszerű, és persze senki sem fog rám hallgatni, hiszen senkinek sem érdeke ez, legfeljebb a Föld és unokáink érdeke lenne… Mégis úgy gondolom, hogy radikális lépések nélkül aligha csökkenthető érdemben a globális szennyezés, amelyet a Föld bő nyolcmilliárd lakója nap mint nap okoz.

A karbonadó szerintem azért (lenne) szükséges, mert az önkéntes lemondás a kényelemről egyáltalán nem reális forgatókönyv.

Nem hagyjuk ott az autót egy esős napon, és nem mondunk le a repülős utazások nyújtotta élményekről és a tágas, árammal vagy gázzal fűtött otthonainkról sem – hacsak nem kényszerít rá bennünket egy húsba vágó, akár nemzetközi szinten koordinált karbonadó.

Bár tisztában vagyunk az ilyen tevékenységeink szén-dioxid-kibocsátásával, gyakran hitegetjük magunkat azzal, hogy mondjuk nélkülünk is felszállna a repülő, más is nagy házban lakik, stb. Ezzel a hozzáállással azonban nem érhető el érdemi változás.

A szennyező áruk, szolgáltatások radikális áremelkedése lehetne a kibocsátás-csökkentés alfája és ómegája.

Mert amennyiben drágábbá válnának az üzemanyagok, repülőjegyek, műanyagok és fűtőanyagok, a társadalom kénytelen lenne alkalmazkodni.

Ha nem így történik (márpedig nyilván aligha fog így történni), a jövő még szélsőségesebb időjárási anomáliákat tartogat számunkra.

Karbonadó vagy elkerülhetetlen áremelkedés?

Ha bevezetnénk a karbonadó rendszerét, akkor – leegyszerűsítve – minél több energiát igényelne egy termék előállítása, az egyszerűen annál drágább lesz.

Ha belegondolunk, mondjuk száz évvel ezelőtt az elektromos áram luxuscikknek számított, és mai árakhoz viszonyítva kilowattóránként több mint 2000 forintba került. Akkoriban az elektromos gépek használata még gyerekcipőben járt, a mindennapi (háztartási, ipari, közlekedésre használt) gépek nagy része is gőzzel vagy esetleg akkor még újnak számító benzines vagy dízelmotorral működött.

Ma az elektromosság olcsónak tűnik. Amennyiben a karbonadó bevezetése újra luxuscikké teheti a túl sok energiát fogyasztó gépeket, az ilyen tevékenységeket, árukat, szogáltatásokat. Ez mindenképpen radikális változásokat eredményezne az életmódunkban. De a kényelem, amelyet ma természetesnek veszünk, könnyen elérhetetlenné válhat még a fejlettebb világ alsóbb néprétegei számára is. Ezt persze egyetlen politikus, egyetlen társadalom sem fogadná el, nem igaz?

Energiaigényes élelmiszerek és a környezet terhelése

Vagy ott van a modern élelmiszer-termelés is, ami ugyancsak rendkívül energiaigényes. A traktorok és kombájnok fosszilis üzemanyagot égetnek, hogy hatékonyabbá tegyék a mezőgazdaságot. Ezzel szemben őseink kézi eszközökkel dolgoztak, sokkal kisebb környezeti terheléssel. Napjainkban azonban a fosszilis energia alacsony ára lehetővé teszi, hogy továbbra is pazaroljunk az élelem terén is!

Fejlett országok már most igyekeznek csökkenteni a kibocsátásukat, de ezek az erőfeszítések nem elégségesek. Az energia, a mezőgazdasági és ipari termékek, valamint a szolgáltatások jelenlegi ára túl alacsony ahhoz, hogy valódi változást kényszerítsen ki.

Karbonadó vagy kényszerű takarékosság?

A Föld védelme érdekében szükség lenne a karbonadó bevezetésére (vagy akár egy újabb hiperinflációs időszakra?), amely visszakényszerítene minket nagyszüleink szerényebb életmódjára. Ez a kilátás ugyan sokakat megrémíthet, de a kérdés az: van-e más út, ha a mai életmódunk elpusztítja a Földi élet ideális körülményeit?

Nem tudhatjuk, hogy 3, 5, 10 vagy  30-40 év múlva milyen állapotban lesz bolygónk, de az bizonyos, hogy a fosszilis energia mai, szinte korlátlan felhasználása fenntarthatatlan.

A karbonadó bevezetése lehetőséget adhatna arra, hogy időben lépjünk – mielőtt a természet kényszerít rá bennünket egy sokkal fájdalmasabb változásra. De persze nem lépünk, túl nagy ára lenne a kényelem feladásának valami távoli célért…

Nyitókép: DALL-E (MI – AI kép)