Klímaváltozás – új tárgyalások: fizessen Ázsia és az arab világ is
A kílmaváltozás, és annak hatásai sok milliárdba kerülnek, méghozzá dollárban. Ennek kapcsán láthatóan vég nélküli huzavona, heves és eredménytelen vita zajlik a fejlett és a fejlődő országok közt. De immár a „fejlettebb fejlődők” is a szegényebbek célpontjai lettek, kiderült az is: a felajánlott 100 milliárd dollár nagyon kevés lesz…
A klímaváltozás finanszírozása kapcsán – a Finanacial Times friss anyaga szerint – a G7 oprszágok vezetői felszólítják a gazdagabb fejlődő országokat, köztük Kínát és Szaúd-Arábiát. Mégpedig arra, hogy fizessenek ők is a klímaváltozás költségeiért, miután az ENSZ ezirányú tárgyalásai nem vezettek eredményre.
A cél egy új finanszírozási keretrendszer lenne, amely segítene a szegényebb országoknak megbirkózni a globális felmelegedés hatásaival
– írta meg a Finanacial Times június közepén.
A klímaváltozás finanszírozása: konfliktus az országok között
A világ leggazdagabb országainak vezetői, akik ezen a héten Olaszországban találkoznak, ezzel konfliktusba kerülnek olyan országokkal, mint Kína, Szaúd-Arábia és India, amelyek azt állítják, hogy a fejlett nemzeteknek kellene fizetniük a történelmi kibocsátások hatásaiért.
Az ENSZ bonni tárgyalásai, amelyeken két hét alatt több száz nemzeti küldött vett részt, csütörtökön zárultak, és megosztottság, valamint mélyen gyökerező álláspontok jellemezték őket, így kevés előrelépés történt egy új megállapodás terén.
A klímavédelmi intézkedések sürgőssége most a G7 vezetőire hárul, akik Olaszországban találkoznak.
Az ENSZ-nek a következő COP29 klímacsúcson Bakuban új célt kell kitűznie, amely jóval bőkezűbb, mint a szegényebb országok támogatására jelenleg szánt évi 100 milliárd dolláros keret.
A G7 megtartja a vezető szerepet a klímaváltozás finanaszírozása kapcsán de másoktól is kér pénzt
A Financial Times által látott friss G7 tervezet szerint a világ legnagyobb gazdaságai egyetértenek abban, hogy finanszírozást kell biztosítaniuk a szegényebb országok számára, de felszólítják azokat az államokat is, amelyek bár fejlődő országként vannak besorolva, gazdaságilag fejlettebbek, hogy járuljanak hozzá a költségekhez.
„Hangsúlyozzuk, hogy a G7 országok vezető szerepet kívánnak vállalni a klímafinanszírozási célkitűzés elérésében, kiemelve annak fontosságát, hogy minden olyan országot bevonjanak, amely képes hozzájárulni a nemzetközi közpénzügyi mozgósításhoz” – áll a tervezetben.
A jelenlegi évi 100 milliárd dolláros keretösszeget több mint egy évtizede tűzték ki, de az OECD szerint csak két év késéssel, 2022-ben sikerült azt először elérni, de azt is csak miután átminősített kölcsönöket is beleszámítottak ebbe a keretbe. (Holott csak az időjárási szélsőségek átlagos költsége az elmúlt két évtizedben 143 milliárd dollár volt, és volt olyan év, amikor 600 milliárd feletti volt a becsült kár. Ez ráadásul az olyan frissebb klímakatasztrófák költségét nem is tartalmazza még, mint a 2022 őszén bekövetkezett pakisztáni áradások, amelyek önmagyukban 30 milliárd dolláros kárt okoztak – a szerk.)
A G7 tervezet szerint az új célkitűzés „egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy ebben a kritikus évtizedben megerősítsük a nemzetközi klímafinanszírozási rendszert, hogy a 1,5 Celsius-fokos határérték elérhető maradjon” – utal az idézet a 2015-ös Párizsi Megállapodásra (a Pároizsi éghajlatvédelmi egyezményre), amely a globális felmelegedés korlátozását célozza. Az ipari korszak óta a globális átlaghőmérséklet már legalább 1,1 Celsius-fokkal melegedett.
A minapi bonni tárgyalások (Bonn Climate Change Conference) ugyanakkor igen feszült légkörben zajlottak, mivel a nehéz helyzetben lévő fejlődő országok azt állították, hogy a történelmileg a legnagyobb kibocsátásokat okozó fejlett világot kellene anyagilag felelőssé tenni a klímaváltozás okozta károkért.
A gazdagabb nyugati országok most azt állítják, hogy nem csak nekik, de a gazdagabb fejlődő nemzeteknek, beleértve Kínát, Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket, Indiát és Brazíliát is, szintén hozzá kellene járulniuk ehhez a bizonyos globális alaphoz, amely a klímaváltozás kezelését szolgálja.
Olaf Scholz német kancellár áprilisban kijelentette, hogy sok feltörekvő gazdaság jelentős kibocsátóvá vált, növekvő gazdasági befolyással. Azoknak az országoknak, amelyek az elmúlt 30 évben jelentősen hozzájárultak a kibocsátásokhoz, szintén hozzá kell járulniuk a közös teherviseléshez, ha gazdasági helyzetük ezt lehetővé teszi – mondta.
A bonni tárgyalások során Szaúd-Arábia, az arab csoport nevében, azt állította, hogy a fejlett országoknak, élükön az Egyesült Államokkal és az EU-val, évente 441 milliárd dollárt kellene biztosítaniuk a fejlődő országok klímafinanszírozására. Ezt aztán több mint 1 billió font összegyűjtésére lehetne felhasználni, új adók bevezetésével érveltek.
„A katonai kibocsátások a történelmi kibocsátások 5 százalékát teszik ki, és például egy potenciális ötlet az lenne, hogy adót vessenek ki a fejlett országok védelmi cégeire” – mondta egy szaúdi tárgyaló a megbeszélések során. „Azt is felismerjük, hogy egy pénzügyi tranzakciós adó is jelentős bevételeket generálhat.”
Az országok között vita alakult ki a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás ígéretével kapcsolatban is – amely a tavalyi dubaji COP28 megállapodás kritikus eleme volt –, és egy megfigyelő szerint a tárgyalók még abban sem tudtak megegyezni, hogy melyik tárgyalási szakaszban kellene ezt megvitatni.
A gazdagabb nyugati országok azt állítják, hogy a gazdagabb fejlődő nemzeteknek, beleértve Kínát, Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emírségeket, Indiát és Brazíliát is, szintén hozzá kellene járulniuk egy globális alaphoz, amely a klímaváltozás kezelését szolgálja.
Olaf Scholz német kancellár áprilisban kijelentette, hogy sok feltörekvő gazdaság jelentős kibocsátóvá vált, növekvő gazdasági befolyással. Azoknak az országoknak, amelyek az elmúlt 30 évben jelentősen hozzájárultak a kibocsátásokhoz, szintén hozzá kell járulniuk a közpénzekhez, ha gazdasági helyzetük ezt lehetővé teszi – mondta.
A bonni tárgyalások során Szaúd-Arábia, az arab tárgyalócsoport nevében, azt állította, hogy a fejlett országoknak, élükön az Egyesült Államokkal és az EU-val, évente 441 milliárd dollárt kellene biztosítaniuk a fejlődő országok klímafinanszírozására. Ezt aztán több mint ezer milliárd dollár összegyűjtésére lehetne felhasználni, továbbá új adók bevezetésének ötletét is fevetették.
„A katonai ágazat üvegház hatású gáz kibocsátásai a klímaváltozást előidőző globális kibocsátás mintegy 5 százalékát teszik ki. Potenciális ötletünk lenne, hogy adót vessenek ki a fejlett országok védelmi cégeire” – mondta egy szaúdi tárgyaló a megbeszélések során. Majd hizzátette: egy klímavédelmi pénzügyi tranzakciós adó is jelentős bevételeket generálhat.
A klímaváltozás árnyékában: vita a fosszilis energiaforrások kivezetési üteméről
Az országok között vita alakult ki a fosszilis tüzelőanyagokról való átállás ígéretével kapcsolatban is – amely a tavalyi dubaji COP28 megállapodás kritikus eleme volt –, és egy megfigyelő szerint a tárgyalók még abban sem tudtak megegyezni, hogy melyik tárgyalási szakaszban kellene ezt megvitatni.
Szóba került az is, hogy a szén-dioxid kreditek kereskedelmére (kvótakereskedelem) vonatkozó szabályok célja, hogy ösztönözzék az országokat kibocsátásuk csökkentésére, ám a tárgyaláson beismerték: e téren csak nagyon kis előrelépés történt.
A tárgyalók elfogadtak egy tervezetet, amely egyelőre kizárja a „trükkös” projektek alapján létrejött kreditek elfogadását. Ezek a projektek azt állítják, hogy kibocsátást „kerülnek el”, például azáltal, hogy megvédenek egy adott területet a tervezett erdőirtástól, ám sokszor súlyos kritikák érik őket a hitelesség hiánya miatt.
A mezőgazdaság terén az Action Aid International megfigyelője, Teresa Anderson szerint az eredmény „meglepően ésszerű” volt, egyetértés született a fenntartható megközelítésekről szóló workshopok megtartásában, és a megvalósításukhoz szükséges pénzügyi források biztosításában. „Szerencsére a tárgyalások során sikerült jelentős károkat elhárítani, elutasítva a nagy agrárvállalkozások greenwashing (zöldmosási) törekvéseit – fejtette ki Anderson.
Simon Stiell, az ENSZ klímaváltozási tárgyalásainak vezetője szerint a tárgyalások csak „szerény előrelépéseket” hoztak, miközben „túl sok kérdés maradt megoldatlan” a bakui klímacsúcs előtt.
Sehol nem vagyunk a kitűzött célok terén
Alden Meyer, az E3G nevű, klímaváltozással foglalkozó think tank szenior munkatársa szerint a bonni tárgyalások újra rávilágítottak arra, milyen kihívást jelent majd elérni a COP28-on előirányzott 43%-os globális kibocsátáscsökkentést 2030-ig.
A G7 tervezet szintén megerősíti a terveket az igen szennyező kőszén használatának fokozatos kivezetésére (ahol az emissziós vállalásokat nem is szigorítják 2035-ig), valamint a megújulók okán az elektromos áram globális tárolási lehetőségei hatszoros növelésére 2030-ig.
A tervezet szerint az aláíró országok 2025-re megszüntetik a fosszilis tüzelőanyagok támogatását és „intenzív erőfeszítéseket tesznek a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet és felhasználás csökkentésére” – de sajnos erre nézve a tagállamok egyáltalán nem határoztak meg időkeretet…
A cikk forrása és további részletek (angol nyeven):
https://www.ft.com/content/dd936f52-23dd-4b9b-a7b4-add8955a406c
*
E témához is kapcsolódik ez a Green.hu podcast adásunk Gelencsér András klímakutató professzorral:
https://green.hu/cikkek/fenntarthatosag-green-hu-podcast-gelencser-andras/
A GreenPod podcast pedig itt hallgatható meg:
Nyitókép: Unsplash
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
