Mi zajlik a hazai védett erdőkben – egy ritka harkály segíthetne?

Gyakran a védett és fokozottan védett hazai erdőkben is tarvágások zajlanak különféle címszavakkal, de mindenképpen környezet- és állati élőhelypusztító módon.

Pedig valójában az öreg, korhadó fákat sem szabadna eltávolítani az erdőből. Hogy mi köze mindehhez Magyarország legritkább harkályának? Az kiderül állandó vendégszerzőnk, Szendőfi Balázs természetfilmes véleménycikkéből:

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2025. szeptember 4-én küldött nyílt levélben szólította fel az Agrárminisztériumot a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) regisztrált élőhelyein a természetvédelmi jogszabályokban is rögzített megfelelő élőhelyvédelemre, azaz aktuálisan és elsősorban a fakitermelési tevékenység előírt korlátozásának betartására. A levélre válasz a minisztériumtól több mint egy hete nem érkezett. Közben én is kicsit elindultam körülnézni, hiszen hazánk legritkább harkálya, a fehérhátú fakopáncs, mint jelentős esernyőfaj, az erdőgazdálkodásról készülő, Kufárok a templomban című filmemben is fontos szereplő lesz.

Megdöbbenve láttam, hogy

a fehérhátú fakopáncs általam is ismert, MME által is regisztrált élőhelyei közül sokat vágásra jelöltek az erdészetek szerte az Északi-Középhegységben.

Védett és fokozottan védett, esetenként 140-160 éves nemzeti parki erdők kapták a halálos ítéletet jelző narancsvörös pöttyöket fáik tekintélyes derekára. De nem menekülhetnek a fiatalabb erdők sem: a bennük végzendő úgynevezett „növedékfokozó vágás” sterilre fogja pucolni őket, minden holtfát eltávolít majd belőlük – a holtfa pedig a fehérhátú fakopáncs szinte kizárólagos tápláléknyerő helye.

A közelmúltban az MME Harkályvédelmi Szakosztálya a nemzeti parkok dolgozóival közösen egy átfogó felmérést készített a fehérhátú fakopáncs hazai állományáról, az egyedek revírnagyságáról, területigényéről és mozgásáról, s ennek alapján 2024. október 24-én Mátraházán rendeztek egy „Fehérhátú fakopáncs védelmi munkaműhely megbeszélés” nevű eseményt, ahol az Agrárminisztérium szakembereivel közösen kidolgoztak és publikáltak egy korszerű módszertant, ám ennek gyakorlati érvényesítése valahol elakadt a hivatali hálóban.

A módszertan szerint optimálisan páronként 20-30 hektár erdőt kellene megóvni a faj hatékony védelme érdekében. Bár ez elsőre (a gazdálkodói szem számára) soknak tűnhet, a hazai állománynagyságra és az erőterületekre kivetítve mégis nevetségesen alacsony százalékszámok jönnek ki arra nézvést, hogy mennyi erdőt kellene megkímélni: a teljes hazai erdőterületre nézve a legmagasabb becslések is mindössze egy százalék (!) körül mozognak.

Tehát egyetlen százaléknyi erdő miatt kockáztatnák az erdészetek és a minisztérium egy fokozottan védett madárfajunk állományának összeomlását és az ezzel járó súlyos törvénysértést.

A fehérhátú fakopáncs a sok holtfával rendelkező, magas természetességű, egészséges erdőterületekhez kötődik, nem meglepő tehát, hogy élőhelyei nagymértékben egybeesnek a védett és fokozottan védett erdőinkkel, mint ahogy az sem, hogy ezekben az erdőkben a szóban forgó madárfajon kívül számtalan más, szintén fokozottan védett természeti értéket jelentő faj (kis légykapó, uráli bagoly, védett és fokozottan védett bogarak, lepkék, denevérek, kétéltűek stb.) próbálja túlélni a jelenkort, és összességében egy egészséges és klímarezisztens életközösségként védeni a földi ökoszisztémát, benne az embert is.

A mezőgazdaság jelenleg a magyar GDP mindössze 3 százalékát adja. Ezen belül az erdőgazdálkodás csupán 0,02 százalék, vagyis 2 tízezrelék. Kiknek és miért éri meg ilyen csekély haszonért feláldozni az utolsó természetes erdeinket?

Tévhit, hogy a nemzeti parkok felügyelik az erdőgazdálkodók tevékenységét a területeiken, illetve leginkább csak papíron van így. A valóság úgy fest, hogy felülről irányított, „politikailag érzékeny” folyamatként az elsődlegesen természetvédelmi rendeltetésű erdőkben is állandóan alkudozni és kompromisszumot kötni kell a bennük terpeszkedő erdőgazdálkodókkal. Ez egyrészt azért van, mert a hivatalos magyar természetvédelem – mondjuk ki – gyenge. Alig létezik.

Másrészt azért kell „osztozni” a természetvédelemnek az erdőgazdálkodókkal még a természetvédelmi területeken is, mert a hatályos Természetvédelmi Törvény és az Erdőtörvény egymással jogilag összeegyeztethetetlen (s mint ilyen, sürgős korrekcióra szorul). Tvt: 32. § (1) A védett természeti területen lévő erdő elsődlegesen védelmi rendeltetésű. Mégis az erdőtörvény és az gazdasági célú erdőtervezés hatálya alá esik, egy kétszáz éve megmerevedett erdőkezelési gyakorlat kövületeként.

Addig is, amíg nem kerül sor a jogi korrekcióra és nem mentesülnek végre a természetvédelem alatt álló erdeink a fakitermelés rémétől, az erdőgazdálkodóknak rövid- és középtávon a védett erdeinknek is csupán a 2-5 százalékát kellene megkímélniük a fehérhátú fakopáncs védelmében, mint mutatja is az alábbi táblázat:

Az MME után tehát most én is felszólítom egyrészt az érintett nemzeti park igazgatóságokat, másrészt az Agrárminisztériumot (úgy is, mint Pro Natura díjazottjuk), hogy kompromisszumok és politikai indíttatású félelem nélkül éljenek a természetvédelmi törvény által lehetővé tett korlátozások kijelölésével:

12/2005 (VI. 17.) KvVM rendelet 2. § A természetvédelmi hatóság a fokozottan védett faj élőhelyén és élőhelye körül korlátozást rendelhet el, ha a használati mód, gazdálkodási tevékenység a fokozottan védett faj egyedének vagy állományának zavarásával, veszélyeztetésével, károsításával, elpusztulásával járna…

Szerezzenek hát érvényt a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs élőhelyei védelmének, alkalmazzák a tudomány által kidolgozott módszertant és jelöljék ki a megfelelő védőzónákat minél sürgősebben, még az őszi favágásdömping beindulása előtt! Mindezeken túl pedig jövőbeni törvényalkotásuk során vegyék figyelembe az egyre növekvő közakaratot arra nézvést, hogy nemzeti parki, védett és fokozottan védett erdeinkben nem kívánunk többé gazdasági célú fakitermelést látni.

A szerző Szendőfi Balázs halkutató, természetfilmes. A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Green szerkesztőségének álláspontját.

Nyitókép: Szendőfi Balázs

*

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!

https://www.facebook.com/greenponthu/

*

Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!

Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!