Már NASA műholdak mérik a metán-kibocsátást: több is, mint vártuk
Már műholdak mérik: mint ismert, a metán gáz (CH4) egy légköri „szuperszennyező”, amelynek minden grammja harmincszor nagyobb felmelegedést okoz, mint ugyanannyi szén-dioxid. Ez a gyorsan lebomló, de erőteljes üvegházhatású gáz kibocsátását eddig csak becsülték az amerikai szervezetek, de most végre több műholddal, érzékeny szenzorokkal mérni is tudják azt. Ki is derült a NASA friss kutatási anyagából, hogy eddig jelentősen alábecsülték az USA metán-kibocsátását.
Lényeges az is, hogy a metán az összes üvegházhatású gázból (ühg) származó globális felmelegedés körülbelül egyharmadáért felelős.
Mivel a metán ilyen agresszív és fontos üvegházhatású gáz, így az Egyesült Államok aláírta a Global Metane Pledge (kb. Globális Metán Kötelezettség) egyezményt, amelynek célja, hogy 2030-ig 30 százalékkal csökkentsék a globális CH4 kibocsátást a 2020-as szintekhez képest.
Először is: mérni kell! Segítenek a műholdak
A kibocsátások csökkentésének első lépése nyilván az kell legyen, hogy pontosan, naprakészen tudjuk, ismerjük azt, hogy mennyi metán jut a légkörbe. Egy új műholdalapú elemzés során a tudósok kiszámították, hogy az Egyesült Államok metánkibocsátása 2019-ben magasabb volt, mint korábban becsültek.
Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (EPA) az ember által okozott metánkibocsátást az ismert kibocsátási források, például
- hulladéklerakók,
- állattartó telepek, valamint
- olaj-, és gázipari létesítmények
leltározásával értékeli.
Ezeket a kibocsátásokat azután jelentik az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UN Framework Convention on Climate Change). A műholdas megfigyelések és a légköri modellek azonban végre igazi lehetőséget nyújtanak arra, hogy ne csak megbecsüljék, hanem tényszerűen azonosítsák is azt, hogy mely területeken lehetnek a becsült adatok túl magasak vagy alacsonyak.
Milyen műholdak működnek közre az új mérések során?
Egy nemzetközi tudóscsapat a TROPOMI (Tropospheric Monitoring Instrument) műszer megfigyeléseit kombinálta a Sentinel-5 Precursor műholdon és a GEOS-Chem légköri transzportmodellel, hogy nagy felbontású térképet készítsen az Egyesült Államok teljes metánkibocsátásáról 2019-ben.
„Ezzel nyomon tudtuk követni, sőt, vissza tudtuk fejteni a kibocsátások útját, egészen a nagyobb földi metán-kibocsátási forrásokig” – árulta el a minap Hannah Nesser, a NASA JPL laboratórium posztdoktori munkatársa, aki e kutatásért vezetőként felelt.
Az USA műholdak révén cáfolta meg a kibocsátási becsléseket
A fenti térkép tehát a műholdak becslését mutatja az ember által okozott metánkibocsátásokról 2019-re. A tudományos csapat összehasonlította ezt a térképet az EPA ugyanazon évre vonatkozó üvegházhatású gázok leltárával. (Ahogyan fent említettük: az EPA Egyesült Államok jól ismert környezetvédelmi ügynöksége.)
A NASA szakértői most tudományosan igazolták, hogy a metánkibocsátások 2019-ben 13 százalékkal magasabbak voltak az EPA becslésénél. Ez az EPA meglehetősen nagy, +/-14 százalékos bizonytalansági tartományán belül van ugyan, de annak felső végén. A fenti műholdas térkép legvilágosabb sárga területei mutatják, ahol a kibocsátások elérték az 50 metrikus tonnát négyzetkilométerenként vagy annál többet. (A legmagasabb értékek elérték a 384 metrikus tonnát négyzetkilométerenként.)
A műholdas és modellalapú becslések az olaj- és gázipari tevékenységekre, valamint az állattenyésztésre, az Egyesült Államok két legnagyobb metánforrására vonatkozóan, 12 százalékkal, illetve 11 százalékkal magasabbak voltak az EPA becsléseinél.
A szénbányászatból származó metánkibocsátások ugyanakkor 28 százalékkal alacsonyabbak voltak az EPÁ-nál meglévő adatokkal összevetve.
A hulladéklerakók, amelyek a harmadik legnagyobb forrást jelentik, az EPA–nak lejelentett adatokhoz képest 50 százalékkal több metánt bocsátottak ki.
A magas kibocsátású hulladéklerakókat évente kötelező jelenteni a Greenhouse Gas Reporting Program (GHGRP – Üvegházhatású Gázok Jelentési Programja) keresztül. Míg egyes hulladéklerakók becsülik a kibocsátásaikat a tárolt hulladék mennyisége és más lerakóspecifikus információk alapján, addig más hulladéklerakók a begyűjtött metán mennyisége és az üzemeltetési adatok alapján következtetnek a kibocsátásokra. Azonban egyes kibocsátási forrásokat, mint például az üzemeltetés változásait vagy az építkezéseket a hulladéklerakóban, nem veszik figyelembe.
Hogyan segítették a műholdak a számításokat?
A NASA tudományos csapata a műholdakkal egyszerűen rázoomolt az Egyesült Államokban található 70 darab, egyenként is nagy metán-kibocsátású hulladéklerakó egy részére. Döbbenetes megállapításokat tettek: e szerint ezeknek a létesítményeknek a kibocsátása medián értékben 77 százalékkal magasabb volt, mint amit az EPA-nak jelentettek. A 70 létesítményből 38, amelyek gázt nyertek vissza, átlagosan 200 százalékkal magasabb kibocsátást mutattak, mint amit jelentettek. A fenti térkép azt mutatja, hogy ezeknek a 70 hulladéklerakónak az EPA-nak jelentett kibocsátásai és a műholdalapú metánkibocsátások között mekkora különbség volt 2019-ben.
A tudományos csapat összefüggést talált az eredményeik és a repülőgépekről végzett megfigyelések között. A légi megfigyelések segíthetnek a műholdas üvegházhatású gázok becsléseinek finomításában, különösen akkor, ha a hulladéklerakók más metánforrások, például mocsarak vagy olaj-, és gázipari tevékenységek közelében találhatók.
„Ez az elemzésünk azt mutatja meg, hogy az egyes amerikai forrásokból származó metánkibocsátások érdemben nagyobbak, mint korábban gondoltuk” – ismerte be Ben Poulter, a NASA Goddard Space Center kutató tudósa. De rámutatott arra is, hogy a távérzékelés most további megfigyelési erőforrásokat biztosít, amelyek támogathatják ezeknek a kibocsátásoknak a csökkentését különböző irányítási gyakorlatok révén.
Összességében sem jobb a műholdak „képe”
Az EPA állami szintű adatgyűjtésével összehasonlítva a részletes műholdas becsléseket, a csapat megállapította, hogy a 10 legnagyobb metántermelő államból származó kibocsátások 2019-ben átlagosan 27 százalékkal magasabbak voltak. Ez a 10 állam felelt az Egyesült Államok emberi tevékenységből származó metánkibocsátásának 55 százalékáért.
Az EPA, a NASA, továbbá a NOAA (National Oceanic and Atmospheric Administration) és a National Institute of Standards and Technology (NIST) kutatólabor közösen dolgoznak az Egyesült Államok Üvegházhatású Gázok Központjának részeként, hogy rendszeres frissítéseket nyújtsanak az EPA részletes metánkibocsátási adatgyűjtéséhez. Emellett egy időben és térben is igen részletes adatbázist fejlesztenek az Egyesült Államok természetes metánkibocsátásairól és e gáz nagyobb elnyelőiről, valamint új megfigyelések segítségével nyomon követik a nagyobb, egyedi metánkibocsátási eseményeket is.
Az anyag forrásai és további részletek (angol nyelven):
Nyitókép és belső kép: NASA
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
