Szántóföldek titka: milyen növények mellett hajtunk el nap mint nap?

Nyári autós utazásaink során szebbnél szebb tájakban gyönyörködhetünk. A lankás dombok, dús erdők, vadregényes kis falvak mellett szinte egymást érik a hatalmas szántóföldek is. De vajon felismerjük, hogy milyen növények mellett haladunk el? Cikkünkben most a kultúrnövények világában segítünk eligazodni.

Az első sárga mezők

Ha április-május környékén élénksárga, egységes virágmezőt látunk, minden bizonnyal a repce lesz az. A növényt ősszel vetik, és még a hideg idő beköszönte előtt kibújik a földből, tavasszal pedig az elsők között visz színt a mezőkre a hosszú tél után. A sárga virágtenger után a növény fokozatosan megbarnul, aratáskor (június-július) szinte teljesen fakó és száraz lesz. Virágzása során rengeteg nektárt és virágport biztosít a méhek számára, magjából pedig hidegen sajtolt olajat és biodízelt is készítenek, valamint az állattartásban is fontos takarmányként használják.

A klasszikus aranymező

Magyarország leggyakoribb gabonaféléje a búza. Ha nyár elején aranyló, hullámzó mezőt látunk, nagy eséllyel búzával van dolgunk. Állománya tavasszal még alacsonyabb és élénkzöld, nyárra azonban magasra nő, kalászt hoz, és éretten szinte világít a napfényben. A búza általában június végén, július elején kerül betakarításra.

Még több kalászos

Bár hajlamosak vagyunk minden kalászost búzaként definiálni, nem szabad elfeledkeznünk az árpáról, a zabról, a rozsról, a tritikáléról és a rizsről sem. Az autóban ülve valószínűleg nem fogjuk tudni megkülönböztetni ezeket egymástól, ráadásul a búzát, az árpát és a rozst nagyjából egy időben is aratják. A tritikálé a rozs és a búza keresztezéséből született hibrid, aratása pedig július közepén várható. Csakúgy mint a zab aratása, ám a zab kalászát könnyebben meg tudjuk különböztetni a többitől a szellősen álló, lefelé lógó magok miatt. A legritkább esetben a rizs vékonyka kalászát láthatjuk, ugyanis vízigényes növény lévén kevés helyen (elsősorban Békés megyében) termesztik az országban.

A magas, erőteljes zöld

A nyár második felére a kukorica dominálja a tájat. Ez a növény gyakran két méter magasra is megnő, levelei hosszúkásak, ívelten lefelé hajlóak. Virágzása idején a növény tetején sárgás porzók, a torzsa tövén pedig hosszú bibeszálak láthatók. Az őszi hónapokban sárgás-barna színezetet kap, ekkor kezdődik az aratása.

A sárga mosolyú mező

A nyár legjellegzetesebb látványa a sárgán mosolygó napraforgómező. Ezek a növények júliustól augusztus végéig virágoznak, és a napfény felé forduló sárga fejeikkel messziről is feltűnőek. Virágzás után a fejüket lehajtják, szirmaik elhervadnak, de ilyenkor kezdik érlelni az olajos magvakat. A hatalmas sárga tányérok megjelenése előtt is könnyű felismerni a növényt nagyméretű leveleiről.

A kevésbé feltűnő szereplők

Vannak olyan szántóföldi növények, amelyek nem annyira látványosak, de mégis nagyon fontosak. A cukorrépa például alacsony, zöld lombú növény, amely a föld alatt neveli hatalmas gyökereit. A burgonya is a föld alatt terem, szintúgy csak a zöld szára és virágai látszanak. A borsót tavasszal vetik, és júniusra már le is aratják – így ezt ritkábban látni teljes szépségében.

Energianövények, szójabab, új kultúrák

Az utóbbi években egyre több helyen tűnnek fel újabb növények is, mint a szója, aminek bokros, babra emlékeztető megjelenése van. Emellett energianövényeket (például kendert, cirokféléket) is egyre többet termesztenek – ezek célja nem az élelmiszer, hanem az energia-előállítás.