Az üres ülések dilemmája – mibe kerül ez!?

Íme az üres ülések dilemmája: a két ünnep közötti csendes napokon talán könnyebben észrevesszük, hogy a városok utcái üresebbek, a dugók rövidebbek, mégis ugyanaz a látvány fogad, ha mégis kimozdulunk.

Az üres ülések bosszantóak, hiszen egy-egy autóban általában egy ember ül, a többi négy ülés üres. Magyarországon az autók átlagos kihasználtsága mindössze 1,2 fő. Egy másfél tonnás jármű tehát azért fogyaszt üzemanyagot, kopik és szennyez, hogy négyötöd részben levegőt szállítson. Ez a pazarlás naponta milliószor megismétlődik.

Az üres ülések ára

A valódi költség jóval több, mint amit a benzinkúton látunk. Egy átlagos magyar autó évi egymillió forintjába kerül tulajdonosának – biztosítás, adó, szerviz, értékcsökkenés, parkolás. Ez kilométerenként nagy átlagban 100-150 forint, akkor is, ha csak a sarki boltba ugrunk le. A környezetet is terheljük: 120–180 g CO₂ kilométerenként a kipufogóból, plusz a gyártás lábnyoma, a gumiabroncsok mikroműanyaga, a fékpor. Egyedül autózva gyakran nagyobb ökológiai árakat fizetünk, mint négyen egy járműben, akár olyanban is, amely amúgy szennyezőbb…

A parkoló autó is pénzbe kerül – nem csak nekünk, hanem mindannyiunknak. Egy átlagos férőhely 10–12 m²-t foglal el. Budapest belvárosában ennek értéke könnyen elérheti a több millió forintot, vidéken is százezreket. Amikor üres ülésekkel parkolunk, közösségi teret veszünk el, ami lakás, park vagy kávézó is lehetne.

Mi lehet a megoldás az üres ülések kapcsán?

A megoldás nem az autó tiltása, hanem az észszerű használat. A tömegközlekedés Magyarországon nem luxus: Budapest hálózata még mindig az egyik legsűrűbb Közép-Európában, a vidéki városok is folyamatosan javulnak. Egy 40 fős busz helykihasználásban hússzor, energiahatékonyságban ötvenszer jobb, mint egy egyedül közlekedő autó. Bécs, München vagy Lyon megmutatta: tiszta, gyakori, megbízható járatokkal az emberek szívesen váltanak.
Rövid távon a kerékpár – főleg elektromos rásegítéssel – verhetetlen. Az 5 km alatti utak közel felét meg lehetne tenni két keréken, mégis alig használjuk. A közbringák, a bővülő kerékpárút-hálózat és az e-rollerek már adottak.

Amikor tényleg autó kell, akkor is érdemes megkérdezni: miért egyedül? Öt ember egy kocsiban a költségeket és az emissziót is ötödére csökkenti. Egy budapesti ingázó, aki négy kollégát felvesz, évente 300–500 ezer forintot spórolhat. Az Oszkár, a BlaBlaCar vagy a munkahelyi csoportok ma már gyerekjátékká tették az egyeztetést. És már az is elég, ha hetente párszor 1-2 kollégát elviszünk.

Íme egy autómegosztós döntési sorrend, ami három kérdésből áll:

30 perc alatt gyalog vagy kerékpárral odaérek?
A tömegközlekedés legfeljebb 50%-kal hosszabb időt jelent?
Ha autó kell, tudok utast vinni vagy csatlakozni valakihez?

Ha őszinték vagyunk, a válaszok többségére igen a helyes válasz – csak megszokásból pattanunk be mindig a kocsiba, igaz?

A fenntartható városi közlekedés tehát nem aszketikus lemondás, hanem okosabb döntések sorozata. Egy tele autó nem nagy dolog, egy üres ülés viszont luxus, amit egyre kevésbé engedhetünk meg magunknak – sem a pénztárcánk, sem a bolygó nem örül ennek.

Az ünnepek közötti csend jó alkalom átgondolni: érdemes-e továbbra is egyedül fizetni négy vagy öt ember helyét vagy keresgélni a közös autómegosztás lehetőségeit.

Kép: Freepik