Fogyassz, fogyassz, és megint csak: fogyassz?!

Fogyassz és fogyassz nap, mint nap, persze minél többet! A modern fogyasztói társadalom örökmozgó mókuskerekéből való kiszakadás sokak számára csak egy távoli álomnak tűnik. Pedig a „fogyassz mantrának” egy, a fenntarthatóságért küzdő, tudatos embernek azért legtöbbször ellent kell tudni állnia, nem igaz? Véleménycikkünk következik.

Sokan úgy érzik, hogy közhelyeket ismételgetünk, sőt puffogtatunk. Ám mégis fontos, hogy újra és újra felhívjuk a figyelmet a modern világ, a mai kor túlfogyasztási jelenségére. Mindannyiunknak vannak alapvető szükségleteink, amelyek létfontosságúak és nélkülözhetetlenek, és vannak olyan igények, amelyeket a modern világban mesterségesen keltettek fel bennünk.

Fogyassz – erről szól ma minden…

Az átlagember életében a fogyasztás központi szerepet kap. Gondoljunk csak bele, mennyi mindent vásárolunk meg egy hipermarketben, ahol már a hatalmas bevásárlókocsik önmagukban arra ösztönöznek minket, hogy minél többet töltsünk meg óriási térfogatukból. Egyre gyakrabban ráadásul bankkártyával vagy hitelkártyával fizetünk, kevésbé érzékelve a pénz zizegését, a megfogható készpénz költésének, kiadásának valódi érzetét – ami még egy lapáttal rátesz a jelenségre. És még csak nem is kell túlfutni a hitelkeretünkön ehhez.

Ez a „fogyassz és fogyassz mantra” aztán az egyre szélsőségesebb, egyre türelmetlenebb és mértéktelenebb fogyasztási szokásaink folyamatos, egyre inkább felkorbácsolt kiéléséhez vezet, anélkül, hogy valóban szükségünk lenne minden megvásárolt tárgyra (illetve akár szolgáltatásra), vagy azok nagyobb részére.

Fogyassz, de ne feleslegesen!

Vegyük például a lakásunkban található tárgyakat. Készítsünk – akár gyorsan fejben – egy rövid listát a szobánkban lévő első 20 tárgyról, ami körülvesz minket. Ezután dőljünk hátra és értékeljük, mennyire szükségesek ezek a mindennapjainkhoz. Mennyire gyakran cseréljük le őket, és vajon tényleg szükségünk van-e minden új beszerzésre? Gondoljunk a bútorokra, a televízióra, a mobiltelefonra, a konyhai eszközökre vagy akár a lakásdekorációkra, mondjuk a húsvéti kis dísztárgyakra…. Mennyi mindent vásárolunk és fogyasztunk feleslegesen? Mennyi hasonló tárgy volt 50 vagy 100 évvel ezelőtt egy egyszerű, vidéki házban?

A fogyasztás ezen formái köré a kapitalizmus persze hatalmas iparágakat épített ki, amelyek mind arra ösztönöznek minket, hogy

folyamatosan vásároljunk és akkor is folyton újabb, divatosabb termékeket szerezzünk be, ha a régi még bőven használható, vagy könnyen javítható, felújítható lenne.

Ha ráadásul valami elromlik vagy eltörik, gyakran nem javítjuk meg, hanem eldobjuk és újat vásárolunk helyette. (Persze tudjuk jól: úgy is van kitalálva a fogyasztói világ, hogy lehetőleg ne is érje meg megjavíttatni az adott gépet, tárgyat, stb.) Ez nemcsak pénztárcánkra, hanem a környezetünkre is negatív hatással van. Ha például egy háztartási eszközt nem kellene egy apró hiba miatt kidobni, ahogyan egy autót nem cserélnénk le csak azért, mert már nem divatos, az jelentősen csökkentené a fogyasztásunk környezeti hatását.

Közhely a „fogyassz mantra”, ám sajnos nem tudatosul bennünk eléggé

Mindez a fogyassz világ, amit fent vázoltunk, ma szerencsére közhelyesnek tűnhet, de a lényegen nem változtat.

Körülvesz minket a felesleges tárgyak sokasága, amelyek csak emlékeztetnek minket a múlt túlfogyasztására. Fontos tehát, hogy alaposan elgondolkodjunk a vásárlásainkon. Különösen a nagyobb beruházások esetén alaposan meg kell fontolnunk, valóban szükségünk van-e az adott tárgyra, legyen tehát az bármilyen cikk vagy szolgáltatás. Gondoljunk hitelből vásárolt cikkekre is: vajon valóban szükségünk van mindenre, amit megvásárolunk, vagy csak a lelkiismeretünk könnyítése és az új divatos holmik megszerzése a cél?

Ne legyünk persze túl szigorúak magunkhoz, egyszer-egyszer elcsábulhatunk, de, ha lehet, válasszunk olyan terméket a több közül, amelynek feltehetően kisebb a karbonlábnyoma.

Megjegyzés: ha hiszik, ha nem, sok-sok éve erről a témáról (beleértve a termékek élettartamának növelését) EU-s törvényhozási és tanulmány-írási láz is tanúskodik. Persze az EU parlament szemben megy itt a világ „rendjével” és „trendjével”, szóval nincsen könnyű dolga a brüsszeli képviselőknek sem.

Mindenesetre azt vallom, hogy a környezetvédelem ott kezdődik, hogy mi magunk, az egyéni életünkben, elsősorban magánemberként, vagy esetleg vállalkozóként, üzleti- vagy más döntéshozóként, tudatosak vagyunk a fentiekre, nem igaz?

Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol a tudatos vásárlás, a fogyassz mantra témaköréről!

https://www.facebook.com/greenponthu/