Hold: itt fagyasztanánk le a földi életet?

A Hold segítené a földi biodiverzitás megőrzését? Egy tudósok által javasolt holdi biológiai tároló ugyanis megoldhatja a genetikai minták tárolását akár áram vagy folyékony nitrogén nélkül. Őrült ötlet, de jópofa.

Képzelje el, hogy a Hold sötét krátereiben nemcsak kőzetek és por találhatók, hanem apró életcsírák is – mélyfagyasztva, várva a jövőt. Ez nem egy sci-fi forgatókönyv, hanem egy komoly tudományos terv, amelyet neves amerikai kutatók dolgoztak ki.

A Smithsonian Intézet szakemberei szerint a Hold állandó árnyékban lévő kráterei olyan hidegek, hogy ott biológiai mintákat – például veszélyeztetett fajok genetikai anyagát – akár évezredeken át is meg lehetne őrizni, mindenféle áram vagy folyékony nitrogén nélkül. Igen, jól olvassa: a Hold fagyasztóládává válhat a Föld élővilága számára.

Miért pont a Hold?

A Hold nemcsak romantikus égitest, hanem meglepően praktikus hely is lehet a tárolásra. Ott nincs földrengés, nincs árvíz, és a hőmérséklet sem ingadozik vészesen – ami a genetikai minták megőrzésénél kulcsfontosságú.

Gondoljon bele: mi történne, ha egy váratlan természeti katasztrófa vagy akár emberi mulasztás miatt a Földön megsérülnének a jelenlegi tárolóhelyek? A Hold lehetne az „utolsó mentsvár”, ahol a biodiverzitásunk biztosítva marad.

Elvben már működik a technológia!

A kutatók már sikerrel tesztelték is ezt a fura ötletet. Egy kísérlet során egy hal bőrmintáját fagyasztva tárolták, majd sikeresen felélesztették. Ez a minta ma a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeumban található. Ha ez a technológia itt működik, akkor miért ne működhetne a Holdon is?

Mary Hagedorn, a projekt vezetője elmondta, hogy a tervek kezdetben a legveszélyeztetettebb fajok megőrzésére fókuszálnának, de hosszú távon az egész földi élővilág genetikai lenyomatát tárolhatnák.

Van ennek bárni realitása?

Persze ez nem olyan projekt, amit jövő hétre befejeznek. A kutatók most azon dolgoznak, hogy megértsék, hogyan lehetne kezelni az űrbeli sugárzás és mikrogravitáció okozta kihívásokat. De ha belegondolunk, néhány évtizede még a Holdra lépés is elérhetetlen álomnak tűnt.

Ez a terv inkább egy hosszú távú biztosítás, egyfajta „genetikai Noé bárkája” a világűrben. Nem azt mondják, hogy holnap indul az építkezés, de a beszélgetés már elindult – és ez önmagában is izgalmas.

Vízió
„Ez a projekt nemcsak a fajok megőrzéséről szól, hanem arról is, hogy felelősséget vállaljunk bolygónk jövőjéért” – mondta el Hagedorn. A kutatók abban bíznak, hogy más intézmények és partnerek is csatlakoznak hozzájuk, hogy közösen valósítsák meg ezt a merész elképzelést.

Lehet, hogy most még futurisztikusnak tűnik, de ha belegondolunk, a jövő megmentése mindig valami merész ötlettel kezdődik. Talán éppen a Hold lesz az a hely, ahol megőrizzük a földi élet sokszínűségét a következő generációk számára.

A BioScience folyóiratban megjelent tanulmány a fenti ötlet alapja, amelyet a Smithsonian Nemzeti Állatkert és Természetvédelmi Biológiai Intézet, a Smithsonian Nemzeti Természettudományi Múzeum, a Smithsonian Nemzeti Légi és Űrmúzeum és más kutatók közösen készítettek.

A terv tartalmazza a tárolandó biológiai anyagok típusait, valamint a sugárzás és a mikrogravitáció okozta kihívások kezelésére vonatkozó kísérleti terveket. A tanulmány egy sikeres kísérletet is bemutat, amely során egy hal bőrmintáit sikerült fagyasztva megőrizni, és amelyeket most a Nemzeti Természettudományi Múzeumban tárolnak.

A Holdon jobb lenne a tárolás?

Ellentétben a magokkal, az állati sejtek megőrzéséhez sokkal alacsonyabb tárolási hőmérsékletre van szükség (-320 Fahrenheit-fok vagy -196 Celsius-fok). A Földön az állati sejtek fagyasztva tárolása folyékony nitrogénre, elektromos áramra és emberi személyzetre támaszkodik. Mindhárom tényező ki van téve olyan zavaroknak, amelyek elpusztíthatják az egész gyűjteményt – mondta Hagedorn.

Ezeknek a sérülékenységeknek a csökkentése érdekében a tudósoknak egy olyan módszert kellett találniuk, amely passzívan fenntartja az ultrahideg tárolási hőmérsékletet. Mivel ilyen hideg hőmérséklet a Földön természetes módon nem létezik, Hagedorn és társai a Holdra fordították a figyelmüket.

A Hold pólusainak környékén számos olyan kráter található, amelyek soha nem kapnak napfényt azok elhelyezkedése és mélysége miatt. Ezek az úgynevezett állandóan árnyékban lévő területek akár -410 Fahrenheit-fokos (-246 Celsius-fokos) hőmérsékleten is lehetnek – ami több mint elegendő a fagyasztva tároláshoz. A DNS-károsító sugárzás ellen, amely az űrben jelen van, a mintákat a föld alá vagy egy vastag holdkőzetből készült falú szerkezet belsejébe lehetne helyezni.

Hold: a jelenlegi kutatás és jövőbeli irányok

A Hawaii Tengeri Biológiai Intézetben a kutatócsoport fagyasztva tárolt bőrmintákat egy zátonyhalból, az úgynevezett csillagos gobiból. Az uszonyok olyan bőrsejteket tartalmaznak, amelyeket fibroblasztoknak neveznek, és ezek alkotják az elsődleges anyagot, amelyet a Nemzeti Természettudományi Múzeum biológiai tárolójában őriznek. Az ultrahideg tárolás során a fibroblasztoknak számos előnye van a más típusú, gyakran fagyasztva tárolt sejtekkel, például spermiumokkal, petesejtekkel és embriókkal szemben.

A tudomány jelenleg nem képes megbízhatóan megőrizni a legtöbb vadon élő faj spermiumait, petesejtjeit és embrióit. Azonban számos faj esetében a fibroblasztokat könnyen fagyasztva meg lehet őrizni. Továbbá, a fibroblasztokat egyszerűen le lehet venni az állat bőréről, ami sokkal egyszerűbb, mint a petesejtek vagy spermiumok begyűjtése. Azoknál a fajoknál, amelyeknek nincs bőrük, mint például a gerinctelenek, Hagedorn szerint a csapat különféle mintákat használhat, például lárvákat és egyéb szaporodási anyagokat, a faj függvényében.

A következő lépések közé tartozik egy sor sugárzás-expozíciós teszt elvégzése. Nem a Hold felszínén, hanem egyelőre a Földön fagyasztva tárolt fibroblasztokon, hogy segítsenek megtervezni azokat a csomagolásokat, amelyek biztonságosan szállíthatják a mintákat a Holdra. A csapat aktívan keres partnereket és támogatást további kísérletek elvégzéséhez a Földön és a Nemzetközi Űrállomáson. Ezek a kísérletek alaposan tesztelnék a prototípus csomagolás képességeit, hogy ellenálljanak az űrutazás és a holdi tárolás során felmerülő sugárzásnak és mikrogravitációnak.