Megölték a kutyák a Rákos-patak kedvenc hódját?!
Tavaly nyáron a Green.hu-n az elsők között számoltunk be arról, hogy egy „váratlan” vendég, egy hód lakik a Rákos-patak zuglói részén. Jelenléte nem is volt meglepő, bár egy időre teljesen kipusztultak Magyarországról (az ember aktív közreműködésével), mostanra a hód minden folyónkon és azok kisebb mellékvizein újra jelen van.
A Rákos-pataknál azonban csak jelen volt: a nagytermetű hódot ugyanis elpusztulva találták, teste még mindig a vízben lebeg. Minden valószínűség szerint a közelben sétáló kutyák harapták halálra.
A helyzet hátteréről és jelentőségéről állandó vendégszerzőnket, Szendőfi Balázs természetfilmest kérdeztük, aki a Rákos-patak halfaunáját is rendszeresen kutatja.
Szendőfi Balázs írása:
A Rákos-patak mellett nőttem fel. Gyerekkoromban, a nyolcvanas években a vízszennyezés miatt alig volt benne élet, de édesanyám már akkor is félt a partján sétálni, mégpedig a rengeteg kutyasétáltató miatt. A kutyatartói morál sokat romlott az azóta eltelt negyven év alatt, a konfliktusok lehetősége pedig bővült a patakba lassan visszatelepülő természetes élővilág egyes képviselői által.
A Rákos-patak nem volt mindig kibetonozott kanális
Vadregényes lápokat, burjánzó ligeterdőket kötött össze, végigkanyarogva a Pesti-síkságon és a Duna akkor még kiterjedt árterén. Gazdag élővilágának részei voltak a hódok is, sok ezer éven keresztül. Aztán megépült Budapest, a Duna rakpartok közé szorult, a patakot kiegyenesítették, mélyre kotorták és lebetonozták. A hódokat pedig kiirtották Magyarországról 150 évre.
Ám a hódok visszatértek, s az időközben tőlük elszokott emberek nagy részét meghökkentik. Sokan haragszanak rájuk fadöntéseikért, bár igazán nagy pusztítást csak gazdasági erdőkben, faültetvényekben tudnak okozni, és annak is csak a víztől átlagosan tíz, maximum negyven méterre lévő részeiben. A hód ugyanis ennél soha nem megy messzebb a víztől.
Inkább a víz mennyiségét növeli meg ott, ahol otthonra lel. Az ingadozó vízhozamú patakokat gátépítéssel szabályozza, ezzel új vizesélőhelyeket hoz létre, ami kiszáradó, sivatagosodó kontinensünkön óriási áldás.
Túlszaporodni nem tud, mivel állománya önszabályozó: a szülők maguk üldözik el új és új területekre a felnőtté vált utódokat, s egy hódcsalád egy másikat a területén nem tűr meg.
Egy ilyen, új területet kereső hód tévedhetett a Rákos-patakba egy-két évvel ezelőtt, és bár ez az élőhely a betonmeder és a fátlan part miatt kevéssé alkalmas számára, mostanáig kitartott mellette. A Rákos-pataknak saját hódja lett.
Sokat vándorolt fel-le: hol Rákoskeresztúron látták, hol Kőbányán, hol Zuglóban, hol Angyalföldön.
2025 júniusában azonban elpusztulva találták.
Több bejelentés is érkezett az önkormányzathoz, de a tetem napokig ott feküdt (jelen cikk írása napján is ott fekszik) a patakban. Nehéz, nagy állat volt, a víz meg sem tudja mozdítani, tehát valószínűleg ott van, ahol elpusztult. Nyaka és hasa harapásnyomokkal csúfított. Ez utóbbi miatt tanulságos az egész eset.
Megölték a hódot?
A hód teteme pontosan az egyik zuglói (kerítés nélküli!) kutyafuttató mellett hever, ráadásul épp ott, ahol a kutyáknak (teljesen helytelen és felelőtlen módon) pallós lejárót tákoltak a patakhoz.
A kutya háziállat, a futtatón kívül a jogszabályok csak pórázon való vezetését engedik. A patak egyértelműen nem tartozik a kutyafuttatóhoz, hiszen élővíz, védett állatok (halak, kétéltűek, hüllők, vízimadarak és mostanáig a hód) élőhelye.
A hód egyetlen természetes ellensége a farkas volt. Így érthető, hogy még az embertől sem tart, de a kutyákat nem szívleli, és azok is az ősellenséget érzik benne. A gazda felelőssége volna megfékezni őket, illetve megelőzni a találkozást kutya és hód között. Az említett futtatóban gyakran éjjel is szabadon engedtek kutyákat, magam is láttam, hogy rendszeresen csak a rajtuk lévő villogó vagy világító nyakörv mutatta, hogy merre járnak. Már amelyiken volt ilyen. Így könnyen találkozhattak az éjszakai életmódot folytató, este felélénkülő hóddal a patakban.
Minden kutyást óva intek attól, hogy a patakba engedje a kutyáját,
egyrészt az élővilág zavarásának elkerülése érdekében, másrészt pedig azért, mert egy hóddal való találkozásban a kutya is komolyan megsérülhet vagy el is pusztulhat. Egy hód egyméteresre és 30 kilósra is megnőhet, egyetlen harapásával karvastag faágakat tör ketté. Békés állat, de ha sarokba szorítják vagy megfogják, védekezik.
A hódot azzal is vádolni szokták, hogy megfúrja a töltéseket és ezáltal árvízveszélyes helyzetet idézhet elő. A zuglói kutyafuttatónál világosan látszik, hogy épp a kutyák ássák ki veszélyes mértékben a töltést, ráadásul rendszerint éppen akkor, amikor valamilyen vadon élő állatot akarnak kikaparni onnan.
Mindenképpen el kellene keríteni az említett kutyafuttató területét a pataktól is, valamint a szintén mellette futó, lakóövezethez képest forgalmas közutaktól is.
Megfontolandó lenne továbbá a kutyásokat tájékoztatni, edukálni, hogy lehetőleg ne az ökológiai folyosóként még mindig jelentős Rákos-patak partjára vigyék a kutyáikat, a vízbe pedig pláne ne engedjék be. Ugyanis valószínűleg nem sokat kell várni a következő hód felbukkanására.
Nyitókép: Szendőfi Balázs
*
Korábbi cikkünkben bővebben olvashat a Rákos-patak hódjáról és a hódok élettani jelentőségéről:
https://green.hu/cikkek/varatlan-vendeg-hod-budapesti-rakos-patak/
*
Írja meg Facebook oldalunkra, hogy mit gondol erről a témakörről!
https://www.facebook.com/greenponthu/
*
Tegyünk együtt a zöldebb és fenntarthatóbb jövőért!
Olvassa minden nap a Green.hu cikkeit, híreit!
