Öko-Marxizmus, avagy a nemnövekedés a megoldás

Miért szükséges a nemnövekedés (degrowth) a klímaváltozás elleni fellépéshez? Azért, hogy bolygónkat fenntarthatóvá tegyük – állítja egy neves nemzetközi szakértő minapi írásában. A Salon.com portál a japán filozófiaprofesszorral, Kohei Saitoval beszélgetett az új könyvéről, a „Lassíts: A Degrowth Manifesztum” című írásáról. Íme a másfél évszázada „feltalált” Öko-Marxizmus lényege.

A nemnövekedés alapjai

A klímaváltozás valóban komoly, sőt létfontosságú fenyegetést jelent, amellyel nyilvánvalóan nem foglalkozunk eléggé globálisan és helyi szinten sem. Ugyanakkor az egyének szintjén keveset tehetünk a nagy léptékű folyamatok megállítására. Nyilvánvaló, hogy globális együttműködésre lesz szükség a ránk váró kihívások leküzdéséhez. A tehetetlenség érzése, amely egy ilyen ijesztő válság szemlélésével jár, sokakat kétségbeeséssel bénít meg. Mit lehet tehát tenni? – teszi fel a kérdést a Salon.com írása a nemnövekedés kapcsán.

A Tokiói Egyetem filozófiaprofesszora, Kohei Saito angolra most lefordított könyve, a „Lassíts: A Degrowth Manifesztum” többet nyújt, mint csak a rendszerbeli problémák diagnózisa, amelyek ide vezettek minket. E helyett világosan és jól érthetően kifejti, hogyan lehet ezeket a problémákat érdemben kezelni.
Amikor ez a könyv 2020-ban megjelent, eredetileg japánul sokkal találóbb címet kapott, mégpedig: Tőke az antropocén korban. Az „antropocén” a vadonatúj geológiai korszak javasolt neve, amely akkor kezdődött, amikor az emberi tevékenység radikálisan elkezdte átalakítani a természeti körülményeket a bolygón.

A nemnövekedés modellje nem új ötlet

„Az én elképzelésem valójában nem államszocializmus, hanem egy új termelési modell megvalósítása” – érvel a professzor.

Saito érvelése, Brian Bergstrom fordításában annyit tesz, hogy a klímaváltozás azért létezik, mert az emberiség fajként az gazdasági növekedést helyezi előtérbe a gazdasági fenntarthatósággal szemben.

Saito állítása szerint maga a kapitalizmus fenntarthatatlan. Bár a jó szándékú liberális politikusok szeretnének Zöld New Deal-eket életre hívni abban a reményben, hogy

folytatható a megállíthatatlan gazdasági növekedés az ökológiai károk nélkül, ám Saito szerint a kapitalista társadalmakba az van belekódolva, hogy folyamatosan fogyasztaniuk kell az erőforrásokat a jólét fenntartása érdekében.

Ennek eredményeként maga a kapitalizmus elkerülhetetlenül bolygószintű problémákat okoz, mint például a klímaváltozás, élőhelyek pusztulása, műanyagszennyezés és más környezeti problémák.

Mi a megoldás? A nemnövekedés modellje!

Az egyetlen megoldás, ha az emberiség egésze lelassítja a munka, a termelékenység és a materializmus iránti megszállottságát.

A nemnövekedés kapcsán különösen azt hangsúlyozza Saito, hogy a kevesebb fogyasztás terhét főként a leggazdagabbaknak kell viselniük. (Meg is érkeztünk az Öko-Marxzmus gondolati lényegéhez – a szerk.)

Saito ugyanis nem állítja, hogy maga tette először ezeket a megfigyeléseket. A filozófus Karl Marx fejlesztett ki egy filozófiát az 1860-as években, amit Saito „öko-marxizmusnak” ír le (különösen Saito korábbi művében, a „Karl Marx Öko-Szocializmusa” címűben).

Bár a német filozófus korai művei, mint a „Kommunista Kiáltvány”, arra ösztönözték a munkásosztályt, hogy ragaszkodjanak az iparosodás előnyeinek méltányos részéhez,

Marx későbbi írásai már anno dicsérték az Amerikában, Indiában és Algériában élő őslakos népeket, akik közösségekben éltek, hangsúlyozva a fenntartható környezeti gyakorlatokat.

Ezek alapján a „Lassíts” az ideológiai manifesztumok ritka hibridje: új betekintéseket nyit meg egy meglévő ideológiába, miközben sajátosan újat is felmutat. A Salon magazin Saitoval beszélgetett a „Lassíts” című könyvről és arról, hogy milyen kapcsolatban áll a klímaváltozás a gazdasággal.

Az alábbi interjú enyhe szerkesztésen esett át az érthetőség és a hosszúság érdekében – írja a portál.

Azok számára, akik nem ismerik annyira Karl Marx munkásságát, el tudná magyarázni, hogyan kell megkülönböztetni korai műveit és a későbbi műveket, amelyeket „öko-marxizmusnak” ír le?

Az én meglátásom lényegében az, hogy Marx fiatalon elég optimista volt a technológiák fejlődésével kapcsolatban, de később rájött, hogy a technológiák valójában káros hatást gyakorolnak mind az emberekre, mind a természetre. Így egyre kritikusabbá vált annak a lehetőségnek a tekintetében, hogy a technológia segítségével megoldja a szegénység és az ökológiai problémák kérdéseit. Így váltak későbbi munkáiban a degrowth (visszafogott növekedés) és az öko-szocialista eszmék központi elemévé a gondolkodásában.

Korábban úgy hittük, hogy lehetetlen az állam vagy a társadalom számára beavatkozni a piacba és olyasmit állítani szabályozói szinten, hogy „Tudod, nem kellene profitot termelnünk, mert az emberi életek fontosabbak vagy a természet fontosabb” – ám a járvány közepén ezt megtettük.

Van még egy torzulás a marxista gondolkodásban, amit ön „a Sztálinizmusként ismert szörnyetegnek” írt le. Milyen ideológiai korrekciókat javasol a marxista modellben annak érdekében, hogy elkerüljük a történelem megismétlődését?

Ezért én egyfajta öko-szocializmust támogatok, egy olyan szocializmust, amely fenntarthatóbb és nem alapszik a természet kihasználásán. Mert a 20. században a sztálinizmus és más szocialista kísérletek katasztrófába fulladtak. Ezek antidemokratikusak voltak. A Kommunista Párt diktatúrája volt, de ugyanakkor a környezet pusztítása is.

Úgy gondolom, hogy az ő ötleteik inkább a technológia általi fejlődésre és a termelőerők fejlesztésére épültek, amelyek a munkásosztály felszabadulásának feltételei. És a technológiák és a termelőerők fejlesztésének leghatékonyabb módja, gondolták a termelési eszközök monopóliumát a bürokraták és a párt kezében hagyni. Ez csupán központi tervezést hozott létre, amely nagyon felülről építkező, sőt, tekintélyelvű és antidemokratikus. Ugyanakkor nem törődtek a környezettel, így gyakorlatilag tönkretették a természetet.