A közös agrárpolitika felülvizsgálatát javasolja az EU a gazdatüntetések után

A közös agrárpolitika (KAP) stratégiai terveiről szóló rendelet egyes feltételeinek célzott felülvizsgálatát javasolja az EU az uniós gazdálkodókra nehezedő adminisztratív terhek enyhítésére – közölték március 15-én.

A közös agrárpolitika (KAP) felülvizsgálata a friss brüsszeli közlemény szerint a javaslatok célja, hogy csökkentsék az uniós gazdálkodók ellenőrzési terheit, és nagyobb rugalmasságot biztosítsanak számukra bizonyos környezetvédelmi feltételek betartásához, miközben fenntartják a közös agrárpolitika mai magas szintű környezetvédelmi és éghajlati ambícióit. Megfelelő egyensúlyt teremtenek továbbá az európai mezőgazdaság fenntarthatóbb gazdálkodásra való átállásának támogatásában – írták.

A javaslat emellett számos intézkedést vázol a gazdálkodók élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt helyzetének javítására. A lehetséges intézkedések nagyobb méltányosságot és a gazdálkodók számára a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben védelmet biztosítanának – emelték ki. (A főbb javaslatokat lásd lentebb.)

A közös agárpolitika frissen javasolt változásai

Az Európai Bizottság javaslatai között szerepel, hogy az uniós mezőgazdasági termelők a továbbiakban ne legyenek kötelesek szántóterületük bizonyos részét parlagon hagyni. Önkéntes alapon dönthessenek úgy, hogy szántóterületük egy részét parlagon hagyják vagy új növényeket ültetnek rajtuk, és ezáltal további pénzügyi támogatásban részesülnek. Ugyanakkor minden uniós gazdálkodót ösztönözni fognak arra, hogy a bevételkieséstől való félelem nélkül tartsák fenn a biodiverzitás szempontjából előnyös, nem termelő területeket.

A testület a vetésforgó helyett a vetésdiverzifikációt javasolta, amely lehetővé teszi a rendszeres aszálytól vagy túlzott csapadéktól sújtott területeket birtokló gazdálkodók számára, hogy könnyebben megfeleljenek a vonatkozó követelménynek.

Az uniós bizottság azt is javasolta, hogy a tagállamok mentesítsenek bizonyos növényeket, talajtípusokat vagy gazdálkodási rendszereket a talajművelésre vonatkozó követelmények betartása alól. Ezek területét korlátozni kell, és csak akkor lehet létrehozni, ha konkrét problémák megoldásához szükségesnek bizonyulnak. A mentességek a KAP teljes időszakára vonatkozhatnak – írták.

Szélsőséges esetekben, amikor a gazdálkodók nem tudnak megfelelően dolgozni és betartani a követelményeket, a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a tagállamok ideiglenes eltéréseket is bevezethetnek. Ezeknek azonban időben korlátozottnak kell lenniük, és csak az érintett kedvezményezettekre vonatkozhatnak.

Az Európai Bizottság végezetül azt javasolta, hogy a 10 hektárnál kisebb területen tevékenykedő mezőgazdasági üzemeket mentesítsék a feltételességi követelmények betartásával kapcsolatos ellenőrzések és szankciók alól. Ez jelentősen csökkentené az ellenőrzésekkel kapcsolatos adminisztratív terheket a kistermelők számára, akik a KAP kedvezményezettjeinek 65 százalékát teszik ki – írta a közlemény.

A közlemény Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét idézte, aki azt mondta: az uniós testület határozott és gyors lépéseket tesz a gazdálkodók támogatására egy olyan időszakban, amikor számos kihívással és gonddal kell megküzdeniük. A javaslatok rugalmasságot kínálnak, hogy segítsék a mezőgazdászokat abban, hogy munkájukat nagyobb bizalommal és biztonsággal végezzék.

„Világos üzenetet küldünk arról, hogy az agrárpolitika alkalmazkodik a változó valósághoz, miközben a környezetvédelem és az éghajlatváltozás prioritásaira összpontosít” – tette hozzá az uniós bizottság elnöke.

A közös agrárpolitika kapcsán az Európai Bizottság friss ajánlásai tehát magukban foglalják, hogy

– Az uniós agrártermelőknek ne kelljen kötelezően egy részét földjeiknek parlagként hagyniuk.

– A termelők saját döntésük alapján választhassanak, hogy földjeik egy szegmensét parlagon hagyják, vagy új növényfajtákat telepítsenek, amiért cserébe további anyagi támogatást igényelhetnek.

– Minden uniós mezőgazdasági vállalkozót bátorítanak arra, hogy gazdasági veszteségtől való félelem nélkül őrizzék meg a biodiverzitás szempontjából kedvező, de nem gazdaságilag hasznosított területeket.

– A vetés-diverzifikációt preferálják a vetésforgóval szemben, lehetővé téve az aszályok vagy rendkívüli csapadékmennyiség által érintett gazdálkodóknak, hogy egyszerűbben teljesítsék az irányelveket.

– A tagországok bizonyos növényfajokat, talajtípusokat vagy művelési módszereket mentesíthetnek a talajkezelési előírások alól. Ezeknek a kivételeknek korlátozottnak kell lenniük és csak specifikus problémák kezelésére hozhatók létre.

Ezek a kivételek az Egységes Agrárpolitika (KAP) egész időtartamára érvényesek lehetnek.

A közös agrárpolitika alapjai dióhéjban

A közös agrárpolitika alapvető céljai: az EU által 1962-ben létrehozott közös agrárpolitika (KAP)

partneri viszonyt teremt a mezőgazdaság és a társadalom között, valamint Európa és az uniós gazdálkodók között. A közös agrárpolitika tehát arra irányul, hogy:

– támogassa az agrártermelőket és javítsa a mezőgazdaság termelékenységét, és ezáltal biztosítsa, hogy a fogyasztók folyamatosan és megfizethető áron hozzájussanak a szükséges élelmiszerekhez;

– tisztességes megélhetést biztosítson az uniós gazdáknak;

– segítse az éghajlatváltozás elleni küzdelmet és a fenntartható erőforrás-gazdálkodást;

– EU-szerte elősegítse a vidéki területek és tájak megőrzését;

– életben tartsa a vidéki térségek gazdaságát azáltal, hogy ösztönzi a munkahelyteremtést a mezőgazdaságban, az agrár-élelmiszeriparban és a kapcsolódó ágazatokban.

– A közös agrárpolitika az összes uniós tagország közös szakpolitikája. Irányítása és finanszírozása uniós szinten, uniós költségvetési források felhasználásával történik.

A közös agrárpolitika a 2023–27-es időszakban

Annak érdekében, hogy az európai mezőgazdaság jövőjét biztosítsa, a KAP az évek során továbbfejlődött, igazodva a változó gazdasági viszonyokhoz, valamint a polgárok elvárásaihoz és szükségleteihez.

A 2023–27-es időszakra szóló közös agrárpolitika 2023. január 1-jén lépett hatályba. A 27 uniós országban a mezőgazdasági termelőknek és a vidéki érdekelt feleknek nyújtott támogatás a 2023–27-es időszakra szóló KAP jogi keretrendszerén és a Bizottság által jóváhagyott KAP stratégiai tervekben részletesen ismertetett döntéseken alapul. A jóváhagyott terveket a tagállamok úgy dolgozták ki, hogy azok nagymértékben hozzájáruljanak az európai zöld megállapodásban, „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában és a biodiverzitási stratégiában felvázolt törekvések megvalósításához.

*

A olvassa el ezt a cikkünket is, amely kapcsolódik ehhez a témához:

https://green.hu/cikkek/europa-globalis-felmelegedes-forro-pontja/

A közös agrárpolitika a gyakorlatban

Az agrárgazdálkodás sok szempontból speciális gazdasági ágazat, mely a legtöbb szektortól eltér a következők tekintetében:

– Az élelmiszer-termelés jelentősége ellenére a mezőgazdasági termelők jövedelme mintegy 40%-kal alacsonyabb a többi gazdasági ágazatban fizetett jövedelmeknél.

– A mezőgazdaság jobban függ az időjárási és az éghajlati viszonyoktól, mint sok más gazdasági ágazat.

– A mezőgazdaságban szükségszerűen időt vesz igénybe, hogy a termelők a kínálatot a fogyasztói kereslethez igazítsák: nyilvánvaló, hogy időbe telik több búzát termeszteni vagy több tejet előállítani.

– Az agrárium szereplőinek nemcsak a költséghatékonyságról kell gondoskodniuk, hanem arról is, hogy fenntartható és környezetbarát módon termeljenek, és megóvják a talajt és a biológiai sokféleséget.

Az üzleti bizonytalanság és az agrárgazdálkodás környezeti hatása indokolttá teszi a közszféra határozott szerepvállalását a mezőgazdaságban. Ennek jegyében a közös agrárpolitika a következőket biztosítja:

– jövedelemtámogatás – a mezőgazdasági termelők jövedelmének stabilitását közvetlen kifizetések formájában nyújtott jövedelemtámogatás biztosítja, melyben azért részesülnek, mert környezetbarát gazdálkodást folytatnak, és olyan közszolgáltatásokat nyújtanak, amelyekért a piac általában nem fizet (példaként említhető a tájvédelem);

– piaci intézkedések – meghozataluk a nehéz piaci helyzetek kezelését szolgálja, amelyek például akkor alakulnak ki, ha egészségügyi aggályok miatt hirtelen csökken a kereslet, vagy ha a piacon átmeneti túlkínálat miatt esnek az árak;

– vidékfejlesztési intézkedések – nemzeti és regionális programok keretében végrehajtott intézkedések, melyek a vidéki térségekben jelentkező sajátos szükségletek és kihívások kezelését célozzák.

A teljes uniós költségvetésből az EU mezőgazdasági termelőinek nyújtott támogatás mértéke tükrözi, mennyire összetett feladatot jelent biztosítani, hogy Unió-szerte folyamatosan rendelkezésre álljanak jó minőségű élelmiszerek. Ennek elérését szolgálja a mezőgazdasági termelőknek nyújtott jövedelemtámogatás, az éghajlatváltozás elleni fellépés és a dinamikus vidéki közösségek fenntartása.

A közös agrárpolitika a következő két alap finanszírozásában történik

Mégpedig az európai uniós költségvetés keretében:

– az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) közvetlen támogatást biztosít és piaci intézkedéseket finanszíroz;

– az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vidékfejlesztési intézkedésekhez nyújt forrásokat.

A kifizetéseket az egyes európai uniós országok kezelik. Az uniós átláthatósági szabályokkal összhangban mindegyik tagország közzéteszi a KAP-kifizetések kedvezményezettjeire vonatkozó információkat.

A hír forrása: MTI, a KAP-ról közölt háttér-információk forrása: agriculture.ec.europa.eu